Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Huszár Lajos: Anjou-kori pénzverés Székesfehérvárott
dénár (Premysl Ottokar [1261—1276] verete) előlapi ábráját utánozza (koronázott mellkép), a hátlap pedig az ugyancsak Luschin által 78. sz. alatt leírt bécsi dénár (Ottokar [1261—1276] vagy Rudolf [1276—1281] verete) hátlapjának (sast ábrázoló állatalak) az utánzata. Ezek az éremképek egyébként már korábban az Árpád-korban is kedvelt motívumok voltak a magyar pénzeken, mert hasonló koronás mellképet mutat IV. László CNH. I. 246. sz. dénárja, valamint a CNH. I.-ben 345. alatt leírt tipikusan bécsi mintára vert, de uralkodó nevéhez egyelőre nem kapcsolható magyar dénár is. A hátlapi állatalak pedig mint éremkép megjelenik IV. Lászlónak a Pótlék 53. sz. alatt, és Vencelnek CNH. I. 382. sz. alatt közölt dénárján.14 Nyilvánvaló, hogy ezeknél mind a bécsi dénárok közvetlen hatásáról van szó. Az említett fehérvári veretnek tekinthető kis pénz tehát mindkét oldalán bécsi dénárt utánoz és a mintaképül szolgáló két eredeti bécsi dénár kimutathatólag gyakran előfordul dunántúli leletekben. Az is kétségtelen, hogy ez a CNH. II. 27. érem kis pénz, azaz parvus. Ennek a veretnek az átlagsúlyát Schulek az általa ismert néhány példány alapján 0,425 g-ban állapította meg. Ez az érem így kisebb volta ellenére is okvetlenül dénár és semmi esetre sem obulus, tehát ún. közepes bécsi, azaz magyar veretű bécsi dénár. Ennélfogva úgy karakterénél, mint formájánál fogva egyaránt bécsi mintára vert kis pénz, azaz olyan, amilyennek a források a fehérvári vereteket jelölik. Végül e dénárok fehérvári veretként való elkönyvelését nagymértékben támogatni látszik az a tény, hogy a hátlapi állatalak alatt A-betű foglal helyet. Ezt könnyen úgy lehet felfogni, mint a székesfehérvári verde (Alba Regalis) verjegyét. Annál is inkább feltehető ez, mert e betűnek más feloldására egyelőre semmi támpontunk nincs. A veretés idejét Schulek kérdőjellel 1327-re teszi, főként azzal az indokolással, hogy e kis pénzt azonosítja a Blagay oklevéltár 1328-ból származó már említett következő adatával „denariorum parvorum Viennensium ad rationem ponderis de Alba Regali”. Kétségtelen, hogy a ’parvus’ név 1328-ban még magyar utánveretű bécsi dénárt jelentett és így az említett parvusok bizonyosan magyarországi utánveretek voltak. Hogy éppen fehérvári veretek lehettek, arra nézve csak abból lehet következtetni, hogy velük kapcsolatban a „pondus Albense”-ről történik említés. Ha ez a feltevés áll és 1327-ben tényleg kerültek kiverésre parvusok Székesfehérvárott, akkor a mondottak alapján a legnagyobb valószínűséggel a CNH. II. 27. sz. kispénz jöhet ilyen értelemben figyelembe. E gondolatmenet alapján lehet e kispénzt fehérvári veretnek tekinteni, de erre a kérdésre a végleges választ csak egy szerencsés összetételű éremlelettől várhatjuk. A másik kispénz, melyet Schulek szintén fehérvári veretnek tart, a CNH. II. 34. sz. obulus. A meghatározásnál a kiinduló pont számára az érem rendkívül csekély súlya (0,14 g), minek folytán ez tekinthető Károly Róbert legkisebb parvus nevű pénzének. Márpedig a pápai tizedszedők 1341-ből olyan „parvuli Viennenses” néven emlegetett érmekről beszélnek, melyekből 13 tízpensás márkát és 3 negyvendenáros pensât, összesen tehát 5320 db-ot tizenhét aranyért váltottak be. Eszerint egy arany forint 213 db-ot ért és mivel az aranyat 18 garassal számolták, egy garas kb. 17,5 ilyen dénárral volt egyenértékű. Ezt a kis érmet azonosítja Schulek ezzel a feljegyzéssel, minthogy az érem súlya jól összevág a megadott adatokkal. Sőt továbbmenve, ha megnézzük a pápai tizedszedők egy másik 1338—1342-ből származó és már idézett hasonló elszámolását, mely szerint 36 pensa „parvorum denariorum de Alba Regali" (tehát kifejezetten székesfehérvári dénár) négy aranyforint és hat garas értékben lett elszámolva, akkor a fenti számítás szerint négy aranyforint és hat garas 78 garas, 36 pensa dénár = 1440 dénár és ezek szerint egy garasra 18,6 dénár megy, ami igen megközelíti az előbbi adatból nyert 17,5 darabot. Minthogy az 14. CNH = RETHY L. : Corpus Nummorum Hungáriáé I—II (1899—1907) és Pótlék = ZIMMERMANN L.: Arpádházi magyar pénzek. Num Közi. 2 (1903) 25—30. 117
