Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
Székesfehérvári bazilika A bazilika alapítását krónikáink a Keán elleni hadjárattal kapcsolatban említik. A kutatás ennek alapján az alapítás idejét 1003/1004-re, illetve 1015/1016-ra teszi. Az első építkezés befejezését 1038 táján kereshetjük, amikor Hartvik tudósítása szerint — Szent István halálakor — még nem volt felszentelve. A Gellért-legenda szerint viszont Szent Gellért hazánkba való érkezése után a király előtt szentbeszédet mondott Nagyboldogasszony napján — valószínűleg — a székesfehérvári bazilikában. 1031-ben Imre herceget a bazilikába temetik. Ez arra mutat — más adatokkal együtt —, hogy már 1038 előtt is végeztek egyházi funkciókat a bazilikában A későbbi századok folyamán többször átépített, bővített bazilika egyik oldalkápolnája és magas romfalai még 1793/95-ben is álltak. Végleges pusztulására a következő évtizedekben került sor.3 Az elpusztult bazilika maradványainak feltárását Érdy János 1848. évi, rövid ideig tartó kutatása vezeti be. Az első kép azonban csak Henszlmann Imre 1802., 1874., majd 1882. évi kutatásai és az azt követő tudományos feldolgozás nyomán alakul ki a bazilikáról. E szerint a bazilika nagyméretű, háromhajós, félköríves szentéllyel záruló, előcsarnokkal ellátott bazilika volt. öt évtized múlva — elsősorban Foerk Ernő kalocsai kutatásai nyomán — sor került Henszlmann Székesfehérvárra vonatkozó megállapításainak és feltevéseinek revíziójára. A vitatott kérdések eldöntését egy újabb ásatástól várták. 1936-ban kezdődött meg a bazilika maradványainak újabb feltárása. A kutatás eredményeit Dercsényi Dezső ismertette. Véleménye szerint a többrendbeli feltárás sem tette lehetővé az emlékek nagyobb arányú megszólaltatását. Az azóta végzett kutatás most szükségszerűen felveti a kalocsai székesegyház rekonstrukciójával (Foerk) kapcsolatos, arra támaszkodó megállapítások részletes elemzésén nyugvó újabb vizsgálatát. Az 1936-ban megkezdett ásatás sok értékes adattal bővítette a bazilika építéstörténetére vonatkozó tudásunkat. A feltárást elsősorban az érintetlenül hagyott területeken végezték (1—2. kép). Igen fontos változást jelentett az építéstörténet szempontjából az eddig szentistvánkorinak tartott fehér mészkőpadló alatt 30—40 cm mélységben feltárt, korábbi padló maradványa. Ez mozaikpadló volt, amelyhez Szürkésfehér mészkőből készült, félkör- és piskóta alakú „szemek” tartoztak. A magasabb szinten elhelyezkedő fehér mészkőpadlón állnak a háromhajós bazilika pilléreinek magjai. E megfigyelés alapján — a pillérek lábazatának vizsgálatával egybehangzóan — a pilléreket kivették az első építkezés maradványai közül. Mélyebb szinthez tartozó pillérmaradványokat ez utóbbi ásatás idején sem tártak fel. Megfigyelték, hogy a bazilika maradványait Henszlmann feltárásai után is tovább pusztították, bányászták, mert több általa jelzett falat már nem találtak meg. A feltárások eredményeit összegezve, az egyetlen biztos kiindulópontnak a nagy félköríves szentélyt tartja Dercsényi Dezső, amelyben másodlagosan felhasznált, római eredetű kövek találhatók. Ezt kétségtelenül Szent István-korinak tartja nagy sugara miatt, amely az ókeresztény, preromán építkezés egyik sajátossága. Véleménye szerint a szentély mérete valószínűleg döntően befolyásolta a bazilika későbbi átépítéseit. Feltételezi, hogy a bazilika első formájában pilléres rendszerű volt, amelyet nyolc pillérpár osztott három hajóra, s előtte átrium állott. A főhajóban talált mozaikpadló töredékeit tartja a legkorábbinak, a fehér mészkő padlót és az azon álló pilléreket a XII. századra határozta meg. A négytornyúság kérdésében 3. DERCSÉNYI D.: A székesfehérvári királyi bazilika. (Bp. 1943) 1. és 20; FITZ J.: Székesfehérvár (B.p. 1907); KRALOVÄNSZKY A.; A székesfehérvári királyi bazilika István király Múzeum közleményei B27 (1966). 142
