Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)

Vajay Szabolcs: Géza nagyfejedelem és családja

nagybátyjával, vagy későbbén unokatestvérével, Vászollyal? — Mindenesetre SzL István anyjának sorsa éppen úgy kellett, hogy „feszélyezze” a keresztény krónikásokat, miként a Géza nagyfejedelem „véreskezű”, belpolitikájáról fennmaradt biztos hagyomány is, amelyet az egész középkoron át sűrű hallgatás borított és csak az önálló kutatások alapján dolgozó és a renesszánsz előítéletmentességétől áthatott Ranzanus írása őrzött meg számunkra.52 Hogy Ranzanus állítása korántsem volt alaptalan, az alábbiak során még bebizonyosodik.

Térjünk most vissza a lengyel Adelhaidhoz, aki — mint mondottuk — harminc év körüli lehetett, amidőn Géza nagyfejedelem második nejévé lett. E házasság keresztény szempontú és külpolitikai megfontolású célkitűzéseit már vizsgáltuk. Hátra van még annak kiderítése, vajon voltak-e Géza és Adelhaid egybekelésének belpolitikai és pogány-hagyomány szerinti indokai is? Géza kereszténysége fölöttébb felületes, s eléggé zsenge a lengyel dinasztia új hite is: a kánoni formák megőrzésének látszata mellett tág tere marad az ősi hagyományok, s a korabeli társadalmi igény kielégítésének.

Ennek kapcsán a következő kérdéseket kell vizsgálat tárgyává tennünk:

1. Volt-e Adelhaidnak Géza előtt másik férje is ?

2. Ki volt ez a férj ?

3. Gyakorolta-e Géza második házasságakor a levirátus ősi jogát?

Adelhaid születését 957 tájára tettük. A nubilitás figyelembevételével 970 táján léphetett legkorábban házasságra. Semmi esetre sem kellett 986-ig várnia az első friggyel, ami a kor szokásaihoz mérten meglepően kései nász lenne. Adelhaid tehát éppenúgy, mint Géza, már második házasságát köthette 986-ban. Ám a krónikák nem beszélnek Adelhaid netáni korábbi házasságáról, s általában személyét a magyar középkor igyekezett olyannyira háttérbe szorítani, hogy végül több modern író is kétségbe vonta Adelhaid létezését53 Volt-e vajon e mellőzésnek más, mélyebben szántó indoka?

Nagy Géza egyik tanulmánya, amelyben Sarolt kizárólagossága mellett szállt síkra, olymódon próbálja a lengyel krónikáknak Adelhaidra vonatkozó kétségtelen tudósítását átértékelni, hogy Adelhaidot nem Géza nagyfejedelem, hanem öcscse, Mihály herceg feleségévé teszi, azaz Géza sógornőjévé.51 A cikk egyik figyelemreméltó indokolása, hogy e pár unokája, I. Endre király, idősebbik leányát Adelhaid névre keresztelte.55 Az idézett tanulmány keltekor még nem volt ismeretes, hogy nemcsak I. Endrének, hanem öccsének, I. Béla királynak is volt egy Adelhaid nevű leánya.56 E névnek egyazon generáción belüli kétszeri feltűnése ki-52: TÖTH Z.: op.cit. 2.5. — Sarolt és Koppány „esete” után, úgy látszik, maga Szt. István is Adelhaidot tekintette atyja „igazi” feleségének, akit Géza mellé temettetett a székesfehérvári sírboltba, míg Sarolt nyughelyéről semmi tudomásunk. Géza és Adelhaid sírja 1440-ben még fennállott: Wladisíaus novus Rex Hungáriáé ... ad ecclesiam Sanctorum Petri et Pauli sitam in íoro, in qua sepultus fuisse Geyssa pater Sancti Stephani cum Adleyda consorte sua et Ducis Poloniae ... filia... memoratur, processit., — írja Dlugosz, I. Ulászló fejérvári koronázása kapcsán (IOANNIS DLUGOSSII Historiae Polonicae libri XII. ad. a. 1440. Opera Omnia, t. XIII. (t. IV. Historiae) 645).

53. Lásd. 32. .legyz.

54. NAGY G.: Szent István király családi összeköttetései. Turul 24 (190'S) 53’—65.

55. Wratizlaus ... Adleictam, filiam Andree regis adamavit Annalists Saxo: Chronicon. ad a. 1055. MGH, SS t. VI. 690. — Részletesebb okfejtésére lásd NAGY G.: Szent István király, op.cit. 63.

56. I. Bélának 1050 táján született és 1104 után elhunyt Adelhaid nevű ifjabbik leánya Bogeni II. Frigyes (+ 1104) regensburgi ’advocatus’-nak (Domvogt, azaz a püspöki székesegyház örökletes világi kegyura) volt a felesége. Keresztnevét az altaichi Codex Traditionum őrizte meg: Et ipse Friderich et Adelheit uxor eius de proprio tradiderunt Monumenta Oberaltacensia, Codex Traditionum. Monumenta Boica t. XII, 17—19. — Adelhaidot kezdetben Béla király Zsófia leányának Weimari Ulrikkal kötött első házasságából született gyermekének tekintették, az Annales Boiorum egy szószerint értei-77