Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
vagy nagy valószínűséggel e korszaknak, vagy a XII. század első felének emlékanyagába illeszthető (Ács, Ecsér, Felsődörgicse, Sopronhorpács, Tar, Verpelét, Zalaszántó. stb.), ugyancsak egy félköríves szentéllyel záródik. A fenti példák azt bizonyítják, hogy legkorábbi templomaink, székesegyházaink valóban kissé szerényebb méretűek voltak, mint amilyennek azt eddig elképzeltük. Az is kimutatható a fenti vizsgálattal, hogy az egy és a három félköríves szentéllyel záródó templomtípus nem együtt jelenik meg. Első királyunk korában eddigi ismereteink szerint egy félköríves szentéllyel záródó templomokat építettek. A szerényebb méreteket viszont a kezdeti nehézségek (mesterek hiánya, stb.) magyarázzák. A fokozatosan erősödő állami és egyházi szervezet, a fejlődő gazdálkodás, valamint az „új mesterségek” elsajátítása (építés, kőfaragás) később lehetővé tette nagyobb templomok építését, valamint a kisebb, régi templomok bővítését, további díszítését. Az egyszerűbb kezdeményezés után kibontakozó, mindinkább helyi erőket is alkalmazó építészetet sokkal inkább tarthatjuk később sajátossá váló románkori építészetünk magjának, mint a korábbi elképzelések szerint, a mindjárt hatalmas székesegyházakat létrehozó „építőműhelyeket”. E keretbe jobban beilleszthetjük egyszer a helyi erők, mesterek alkalmazásának kérdését is. A Szent István korában „uralkodó”, egy félköríves szentéllyel záródó, egyszerű alaprajzú templomtípus ritkábban később is megjelenik, egyhajós (Celldömölk, Zámmonostora) és háromhajós formában is (Ákos, Boldva, Kaposszentjakab stb.) A feldebrői és a szekszárdi alaprajzok arra utalnak, hogy e típus „egyeduralma” a király halálával megszűnik. Egyben felvetik annak lehetőségét, hogy az egy félköríves szentéllyel záródó, ez időben általánosnak mondható templomtípus mellett — egyedi alkotásként — más alaprajzi rendszerű templom is épülhetett a XI. század első felében. A század második felében és a XII. században megjelennek a három félköríves szentélyű, háromhajós templomok (Eger, Garamszentbenedek, Győr, Kaplony, Kapornak, Pécs, Somogyvár, Szeged, Vasvár, stb.), majd valamivel később a nyugati homlokzat elé épített tornyok is (16—21 kép). Ez időben kerülhetett sor az „első” székesfehérvári bazilika bővítésére, az oldalhajók, az első pillérek, a tornyok építésére, a főhajó nyugati irányába történt meghosszabbítására és az előcsarnoK kialakítására (3. kép).21 Tudjuk azt, hogy a most felrajzolt kép még vázlatos. Valljuk azonban azt is, hogy az ismertetett összefüggések olyan „törvényszerűségeket” rejtenek magukban, amelyek XI. századi építészetünk fontos állomásait jelzik. Reméljük, hogy a később előkerülő újabb adatok határozottabbá teszik a most felvázolt képet.24 25 24. Ifj. HORVATH J.: Székesfehérvár korai történetének kérdései az írásos források alapján c. előadásában (1967. Székesfehérvár) hívta fel a figyelmet arra, hogy a több vonatkozásban is igen hitelesnek mondható, Szent István kisebb legendája — a többi írásos adattal szemben — nem a bazilika alapítását, hanem annak újjáépítését említi. Ennek alapján számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy a bazilika Szent István által történt építtetése előtt is állott már e helyen egy templom. Ez a templom egykor talán azonosítható lesz az általunk első építkezések közé sorolt maradványokkal. 23. Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1967. májusában. 153
