Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kozák Károly: A székesfehérvári királyi bazilika legkorábbi építkezési korszaka
temploma volt? Hogyan kapcsolódott az alsó templomrészhez az emelet és a szentély" párkányig felfutó, hasonló szövetű fala? Miért nem jelentkezik a külső falsíkon a kis templom délnyugati, külső szöglete? A felvetett kérdésekre kutatás nélkül nehézválaszt adni. A fenti kérdésekben azonban bizonyos fokig benne rejlik némileg a válasz,. illetve a feloldás lehetősége is. Miután a jelenleg ismert méretű templom átépíteti, feltehető az, hogy az eredetileg nagyobb volt. Ezt a gondolatot erősíti az is, hogy az emeleti falrész hasonló falszövetű és a félköríves szentély a párkányig ér. A templom tehát eredetileg magasabb és hosszabb volt nyugat felé. Ezért nem látszik a külső felületen a délnyugati szöglet (15. kép). Ilyen körülmények között a jelenlegi templom keleti felében elképzelhető egy emelt szentély, amely alatt egy kis „altemplom’ helyezkedhetett el. A középpillér alatt előkerült egy északi irányba tartó falmaradvány, amely talán a feltételezett kis altemplom nyugati falának maradványa.21 Hasonlóelrendezésű, kisebb altemploma van a tarnaszentmáriai templomnak is. Ez esetben számolhatunk azzal is — a belső magasság ezt megengedi —, hogy a templom padlószintje a jelenleginél magasabban helyezkedett eL és onnan néhány lépcsőn lemenve juthattak az altemplomba. E kérdésekre a most folyó kutatás remélhetően majd választ ad. Zalavár Az 1019-ben alapított, Szent Adorján tiszteletére szentelt templom alaprajzát G. Turco hadmérnök felmérési rajza őrizte meg (13. kép). Az elmúlt évtizedben számos régészeti feltárás igazolta Turco felméréseinek hitelességét. Az alaprajz a várhoz viszonyítva jelentős méretűnek mondható, egy nagy félköríves szentélyű templomot mutat, amelyhez délről csatlakozik a kolostor. A templom déli falának két oldalán — kívül és belül — bizonytalan formájú oszlopokat jeleznek. Lehetséges, hogy a belsők a főhajót egykor megosztó oszlopokat jelzik, de az is lehetséges, hogy a külsőkkel együtt a XVI. századi várhoz tartozhattak. Az alaprajz szorosan kapcsolódik a pécsváradi, a gyulafehérvári, kalocsai és székesfehérvári elrendezéshez, arányokhoz. A templomhoz tartozó faragványos töredékekről megállapították, hogy azok az északkelet-itáliai, Velence környéki épületszobrászattal állnak kapcsolatban.22 23 Ez utal egyben az alaprajz itáliai kapcsolataira is. Az elmúlt időszak kutatásai az eddig összegyűjtött anyagot kissé még bővítették is. A Kisbény melletti Apáti területén (puszta) feltárták egy egyhajós, téglalap alakú, egy félköríves szentéllyel záródó templom maradványait. Az itt előkerült „palmettás”, íves kőtöredék világosan bizonyítja, hogy az építkezés a XI. század közepe táján történhetett. A kácsi templom néhány évvel ezelőtt történt tatarozása idején megfigyeltünk néhány olyan falrészletet, amelynek alapján — néhány múlt századi feljegyzéssel egyeztetve — eléggé biztosan azonosíthattuk azt az egykori bencés apátság templomának maradványaival. Ez is egyhajós, egy félköríves szentéllyel zárul.22 Más maradványokkal kapcsolatban is felmerült annak lehetősége, hogy e csoportba soroljuk azokat. A fent vázolt képet egészíti még ki az is, hogy az a néhány, kisebb templom, amely építése biztosan a XI. századra határozható meg (Tamaszentmária, Zalavár), 21. NAGY E. : Ásatási Dokumentáció. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattára. 22. ENTZ G. : XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron BMHB 24 (Bp. 1964) 124. 23. A. HABOVSTIAK: Frühmittelalterliche Wallanlage und romanische Bauten in Bina. (Nitra, 1966.) 16—17. Abb. 9—10. — KOZÁK K. : Adatok Kács történetéhez. Hermann Ottó Múzeum Évkönyve (Sajtó alatt).
