Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Horváth János, ifj.: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján
Géza fejedelem építtetett. Ebben az esetben a város építészettörténetét egy korábbi időponttal lehetne kezdeni. Az sem mellőzhető szempont, vajon e korai építészeti emlékek leírásai vagy maradványai mennyiben engednek esetleg görög—bizánci kulturális hatásokra következtetni, mivel Géza fejedelem, sőt még István királykorában is elvileg ilyesmivel számolnunk lehet. Mindezeknek a kérdéseknek a tisztázását azonban át kell engednünk az arra hivatott régészetnek és műtörténetnek. De rá kell mutatnunk, hogy a Kis Legenda írója ezen a helyen — szándékosan vagy véletlenül, ez a kérdés — a templum szót használja, amely másutt sem nála, sem másoknál nem fordul elő ebben a korban a szokásos ecclesia helyett: a templum ugyanis elsősorban pogány templomot jelent a XI—XII. század latinságában. A másik kérdés, amit röviden érinteni szeretnék, egy egy ház jogi kérdés, amely történeti irodalmunkban mindmáig vitatott maradt, holott a város középkori jelentőségét egyházjogi vonatkozásban nagymértékben emelhette. Hartvik püspök István király legendájának 12. fejezetében egy nevezetes betoldást találunk a forrásul használt Nagy Legenda szövegével szemben. Hartvik szerint: „A király az oly gyönyörűen megépített, fentebb leírt egyházat a saját kápolnájának tartotta meg, és olyan jogokkal ruházta fel, hogy az egyház felett egyetlen püspöknek se legyen semmiféle joga. Hogy azonban az egyházi törvény szabályzata alól e szent hely kanonok-testvérei se mentesüljenek, elrendelte a király, hogy egyedül az érsek általános zsinatán tartozzanak megjelenni, hogy ott az Egyház tanainak oktatásában részesüljenek,57 * — A továbbiakban különböző egyházjogi korlátozásokat ír elő, amelyek mind azt célozzák, hogy a bazilika kanonoki testületé a saját megyéspüspökével, a veszprémi püspökkel szemben jogi függetlenségét és cselekvési szabadságát megtarthassa. Püpöki joghatósághoz köti ugyan a vezeklők feloldozását és a krizma-szentelést — amelyeket a püspököktől elvitatni nem lehetett — de azért a megyés püspök joghatósága alól ezek tekintetében is mentesíti őket, amennyiben ezen funkciók gyakorlásával a király bármely püspököt megbízhatott. A legfeltűnőbb kiváltságjog azonban, amellyel a fehérvári káptalan Hartvik szerint már István király korában rendelkezett, a következő: „A prépost és a kanonok-testvérek beleegyezése nélkül egyetlen püspök se élhessen azzal a szabadsággal, hogy ott misét mond, vagy valamilyen püspöki funkciót gyakorol.63 Kiegészíti ezt a privilégizált jogi helyzetet az a kikötés, hogy a tized-szedés joga a káptalant illeti meg, és nem a veszprémi püspököt.59 * Ezek a kiváltságok, mint látható, a fehérvári káptalant a megyéspüspöki joghatóság alól teljesen kivonják, és szinte a püspökség szintjére emelik. Ezek a feltűnő egyházi kiváltságok a püspöki jogkör korlátozására és sérelmére, már régóta kihívták maguk ellen a kutatók ama gyanúját, hogy ezek nem lehetnek hitelesek. Bartoniek Emma egyenesen abszurdumnak tartja őket, amelyek „annál kevésbé lehetnek hitelesek, mivel ezeknek a jogoknak a gyakorlása a legnagyobb zavart idézte volna elő a magyar királyok koronázásában.69 Tény, hogy ezen egyházi 57. Leg. ab.Hartvlco scripta c. 12. (SSRH. II. 418): Tanta predicta venustate supra descriptam ecclesiam in propriam capellam rex retinens, tali eam libertate dotavit, ut nullus episcoporum in ea cuiusvis iuris quidquam haberet. Ne tamen a regulari disciplina eiusdem loci fratres existèrent alieni, ad communem solius archiepiscopi sinodum ecclesiastici dogmatis institutione imbuendi convenire deberent. 55. Ibid. ... absqce prepositi et fratrum consensu nullus episcopus vel missam celebrandi vel cuiuslibet episcopalis officii exercendi sibi licentiam usurparet... 50. Ibid. Preterea eiusdem ecclesie populum instituit esse tam liberum, ut nichil decimarum cuiquam episcopo dare deberet, sed preposito soli et fratribus, prout ab eo institutum est, servitium exhiberet. <30. BARTONIEK EMMA a Hartvik legenda szövegéhez írt jegyzeteiben: SSRH. H. 418. 1. jegyz. 112
