Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)

I

i

továbbfejlesztett változata. A hosszan húzódó kivitel azonban megváltoztatja ezt a helyes elgondolást: visszaállítja a mindkét emeletszintet elfoglaló középső dísztermet, s ennek következtében változik a rizalitképzés és főleg az ablakok szerencsés alakja. Az eredeti tervtől eltérően az oldalszárnyakkal azonos, keretezett és szemöldökpárkány nélküli ablakok kerültek a rizalitra (6. kép). Felettük keskeny párkány és süllyesztett falmező, amibe talán reliefdíszt terveztek, míg Pollack eredeti terve teljesen szobordíszmentcs volt. Pollack ion fejezetű pillérei helyett is gazdagabb, korinthoszi oszlopfők kerültek. Különösen rossz benyomást kelt — és a gyakorlatban sem megfelelő — a szűkös és nehézkes földszinti aluljáró, amely sem az aláhajtás, sem a közlekedés igényeinek nem felel meg, és hozzájárul a középrész — kétségtelenül az épület leghangsúlyosabb eleme — nehézkes és súlyos jellegéhez. A középrész és az oldalrészek közt fennálló, érezhető megoldatlanság tehát nem írható kizárólag Pollack terhére, inkább a tervmódosítások káros hatásának tudható be. A főemelet fölött húzódó, kétségtelenül szerényebben kezelt második emelet még emlékeztet a felsőitáliai paloták piano nobile megoldására. Mesterünk további fejlődésére itt jó példát nyújt a Nemzeti Múzeum épülete, ahol elvben rokon homlokzat megoldás mellett, egészen másként kezeli ezt a kérdést és a fejlett klasszicizmus szellemében jár el.

E hibák és megoldatlanságok ellenére a nyugalom és az a sajátos méltcságteljesség, amely ebből az épületből árad és amelyet a valamivel korábbi, Fellner által épített egri líceumon kívül hazai vidéki városaink egyetlen középülete sem tudott árasztani, az a magabiztosság, amellyel a tágas téren hatásosan bentakozik ki, megküzdve az alapjában kevés rálátást biztosító elhelyezés nehézségeivel: mindezek olyan jellegzetességek, amelyek példamu:atóak lehettek kisebb városaink építkezéseire és amelyekkel ekkor még másutt nem találkoztunk.

A megyeháza belsejével — az említett különféle tervekből tákolt, menet közben és azóta is elszenvedett sokszoros átépítés-módosítás miatt itt nem foglalkozunk. Talán nyílik még alkalom majd olyan falvizsgálatok eszközlésére, amelyek e változtatások mikéntjére és menetére is pontosabb felvilágosítást adhatnak.

Az épület jellegzetes példája a lombard hatás alatt kibontakozó hazai klasszicizmusnak. Impozáns arányaival, méltóságteljes jellegével messze túlnő a korabeli vidéki építkezéseken és egyúttal szerencsés igényességgel üti meg azt az alaphangot, amelyet majd Pollack és a többi klasszicista mester vidéki középületei — a nemzeti öntudat fokozatos megszilárdulásával támogatva, — megszólaltatnak. Igen fontos és fordulatot alkotó munka ez az épület a tekintetben is, hogy korai és

8i