Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)

tengelybeosztást is mutat, díszei — vázák, megyecímer stb. — is régiesebbek. Az egész mű építészeti jellege, szobrászi dísze kecsesebb, törékenyebb, mondhatni bécsiesehb az imént bemutatottnál. Az sem lehetetlen, hogy ez volt az első bécsi terv, aminek helybeli mestertől — esetleg Tegl-től — készített változata után készült, az imént bemutatott bécsi terv másodikként. Egyelőre azonban a két homlokzatterv egymáshoz való viszonyát pontosabban tisztázni nem sikerült, ez is a további kutatás feladata lesz.

Miközben az épület megvalósításáról tárgyalnak és minduntalan el-elakadnak, az építkezés maga elkezdődhetett — erre vall legalább is. hogy amikor 1 !’07-ben Pollack elkészíti homlokzattervét — terveiből sajnos más nem maradt ránk — lényegében már álló falakkal kellett számolnia.

Itt merül fel az a kérdés, hogyan és miért léptek összeköttetésbe Pollackkal? Ez a kérdés is tisztázatlan. Kétségtelen, hogy az építkezés mozgatói között a megye akkori haladó vezetői közül többen, így Ürményi József is ott szerepel, de nem tudunk arról, hogy mesterünkkel ekkor, vagy később bárminő kapcsolata lett volna. Inkább arra lehet gondolni, hogy a megyében birtokos Festetich, illetve Zichy családok irányították a figyelmet a Pesten feltűnő fiatal építészre. Ha helyes az a feltevésem, hogy a pesti Füvészkertben álló egykori Festetich-villa mesterünk alkotása, akkor ez a kapcsolat' elég korán megindult. Kétségtelen ez is egyike azoknak a nem lényegtelen kérdéseknek, amelyekre felelet a további kutatástól várható.

Valószínű, hogy a megbízás elnyerésekor Pollacknak a helyi és a bécsi kívánalmakat, illetve terveket figyelembe kellett venni és ezért lényegében csak a homlokzat kialakítására szorítkozhatott (5. kép). Olyképp oldja meg az épület egységbe foglalását, hogy lemond az alig kiemelkedő oidalrizalitckról és 8—8 tengelyes, egyenletesín tagolt és képzett oldalszárnyak közé helyezi el az öttengelyes középrizalitot, amelynek már meglévő falait és ablaknyílásait figyelembe véve, kerek féloszlopokat állít az ablakközökbe és így próbál a rizalitnak nagyobb plaszticitást, az óriáspillérek révén erőteljességet és méltóságot biztosítani. Ez a tervmegoldás tipikusan átmeneti: igyekszik elszakadni a barokktól, de nem tisztára klasszicista sem, amit részben meggátolt a már álló falak kényszerű figyelembevétele, másrészt mesterünk is még stílusának kialakítása kezdetén áll. Az mindenesetre feltűnik, hogy az eredetileg teljes magasságú dísztermet kettéosztotta, — nyilván mert barokkosnak találta — noha a homlokzaton végigfutó ablaksor a második emeleten ezt nem érezteti. így tehát úgy tűnik, hogy ez a terv az elsőnek bemutatott bécsi homlokzatnak javított, egységesített, a klasszicizmus irányában

I