Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)
javítása céljából készült egy, a bécsi udvari építészeti igazgatóság által kidolgozott változat, amihez részletes költségvetést is mellékeltek. Ez az 1803-ból keltezett, szabályos bécsi jelzetekkel felszerelt terv a homlokzatot és a keresztmetszetet, valamint a földszinti, az első és második emeleti alaprajzot mutatja. A téglányalakú, 5 tengelyes középrizalittal ellátott épület belső elrendezése két menetes (2. kép). Az udvari oldalon a közlekedést biztosító folyosó vonul végig, ahonnan az egyes helyiségekbe, illetve a lépcsőházba lehet jutni. Az alaprajzi elrendezés fő hangsúlya a középső rizalitban elhelyezett, két emeletszintet elfoglaló díszterem, ezt az első emeleten keskeny erkély is gazdagítja. Ehhez a régies típusú díszteremhez — nyilván a közgyűlések színhelye — csatlakozik egy reprezentatív nagy és több kisebb lakás helyiségsora, valamint az elég szűkösen és látszólag gondosabb tervezés nélkül beosztott hivatali helyiségek. Még konvencionálisabb, sőt egyenesen régiesnek mondható a homlokzat tervvázlata (3. kép), amely sávozott földszinten, mint talapzaton egyenletes ablaksorokkal tagolt első, illetve második emeletet mutat. A 3—3 tengelynyi, félpillémyire kiemelt, alig észlelhető oldalrizalitokat az öttengelyes, erőteljes hangsúlyú középső rizalittal 6—6 tengelyes szárnyrészek fűzik össze, de sem a nyílásritmus, sem az ablakképzés a rizalit és a közvetítő épületrészek közt nem tér el egymástól. E hangsúlytalan és plaszticitásában is igen tartózkodó faltagolástól eltérően a középső rizalit pillértagolást és erőteljes oromzatos záródást mutat, félkörös ablakokkal, a középső három előtt vonuló kőbábos erkéllyel. A homlokzat tömegességének, barokkos jellegének érzetét még, fokozza a meredek sátortető súlyossága. Feltűnő az oromzat mezejében látható magyar címer, egy bécsi (!) terven. Itt kell rámutatnunk arra a ritka jelenségre is, hogy az építkezésre vonatkozó iratok szinte kizárólag magyar nyelvűek! E most bemutatott két tervlap kétségtelenül összetartozik, de nem lehetetlen, hogy forrásul egy helybeli mestertől beküldött tervet feltételezhetünk — ezt valószínűsíti a megye részéről megnyilvánuló nagy érdeklődés és a már említett magyar címer dekoratív használata is. Kétségtelen, hogy a helybeliek a bécsi tervekkel elégedetlenek voltak és egy egyébként ismeretlen mesterrel, akit Tegl-nek hívnak, készíttettek másik tervet. E mester kilétét is a további kutatásnak kell majd tisztáznia. Ezt a Fehérvárról beküldött tervet viszont Bécs nem fogadta el, hiszen ez presztízskérdés is.3 Tegl tervei nem maradtak ránk. A meglehetősen hiányos anyagban van egy közelebbről meghatározatlan, ugyancsak bécsi szignójú, 1803-ból való terv (4. kép), amely kétségtelenül régiesebb, közelebb áll a későbarokkhoz, mint a klasszicizmushoz, más 6
