Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

kopoltyúja, szárnya beleakad a szemekbe, nem ritkán annyira, hogy csak bicskáival lehet kiszabadítani. Könnyen megeshet, hogy egyetlen hal az egész hálót magára csavarja, így kaput csinál. Ha a szélső karikák rögzítve vannak, ez nem történhet meg. Akik nem kötik ki, azzal érvelnek, hogy így fogósabb a háló. 10—15 véget eresztenek egymásmellé. (16. kép). Az eleresztés eltart 2—3 óra hosszat.

Gönyey tériképezte a drávaszögi marázsa és rekesiztő helyeket, s arra a megfigyelésre jutott, hogy azok általában K—DK felé néznek, vagyis a hailjárás az árterületen, a két folyó összefolyásából indul ki az áradás irányába.”

A Velencei tavon ilyen egységes irányt nem találunk, hiszen zárt vízről van szó. Igyekeznek ellenben a part vonalával párhuzamosan, a tisztásokon és kapukban pedig keresztben rekeszteni, hogy a szélvizékbe igyekvő, vagy a tisztásokon kóborló hal útjába akadjon. Gondolomra teszik le, hogy „itt az éjjel húz a haL Legjobban tisztásra, a kapukat átzárjuk.”

Herman így ír a marázsa — a cérnaháló egy válfaja — állításáról: „A betevés estefelé történik, s a halász éjen át ott hagyja szerszámát.’" Gönyey a marázsa -természetére és a halászok állítására hivatkozva vitatja ezt, szerinte egész éjjel a háló mellett kell maradni, hogy a beakadt halat észrevegyék, különben azok elzavarják a többit.18

A kérdést az alábbi adatok — úgy hisszük — eldöntik. „A cérnánál egész éjjel bentmaradok, hallga-tózok, ha nincs mozgás, kijövök. Ott költ lenni, mert ha egy hal bemegy, összehúzza.” — „Délután 5-től reggel 8—9-ig bent vagyok a cérnánál, ősszel éjjel kétszer is bemegyek a cérnához, ilyenkor — nyáron — bent alszom. Ha mozgás van, állandóan, ha nincs, minden két órában felnézem.” — „Ha jó fogás van, éjjel 10—likőr bemegyek, éjfélkor, egykor ki.” — „Néha rágondoljuk magunkat, bentmaradunk éjjel a cérnánál... attól függ, hogy a halnak milyen húzása van.” Így nyilatkoznak a Velence községbeli főfoglalkozású halászok.

Egy sukorói halász szerint „mink a cérnát beeresztjük este, reggel felnézzük, a fene se1 strázsálja ott. Ezek a velenceiek megteszik, de mi nem."

Mint látjuk, nem mindenki marad a cérna mellett egész éjjel, s azok is csak meghatározott időkben nézik fel, sőt olyanok is vannak, akik csak reggel. Mindez attól függ, hogy az illető mennyire tekinti főfoglalkozásának a halászatot, mennyi súlyt vet rá.

A pótás hálóknál egyáltalán nem őrködnek. Reggel felszedik, hazaviszik, és az eresz alá akasztják száradni. A pákozdiak a szakattakon — úszó lápokon — teszik ki szerszámaikat, sokan még nádkunyhót is épí-19