Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

tenek oda. A karikáshálót szokták a karó tetejére is felkötni csomóba, úgy szárad estig.

A cérnát télen is lehet használni. Ilyenkor megfelelő hosszúságban 40 cm széle® léket vágnak, oda eresztik le. Sok veszéllyel jár, mert könynyen lefagy a jéghez, olvadáskor pedig a jég elviheti. Nyáron viszont a, meleg víz rothasztja. Szeptembertől májusig nem szakad a szerszám, ősszel, ha a teteje kiáll a vízből, a vadkacsák eszik meg. A hal is szaggatja, a szél összekeveri, a fonal is össze ugrik a vízben, sok türelem kell a kibogozásához, öt hónap alatt erősebb külső behatás nélkül is tönkremegy. Kátrányozni nem lehet, mert merev lesz, de csersavas, impregná* lása jól bevált. Az avit léhést néha rongyszedőnek adják át, de legtöbbször a ház körül használják fel kerítésnek, cipőtörlőnek.

Tükrös háló. Készítése részben megegyezik a cérnáéval, de a léhést vastagabb, 10-es fonalból, a tükröt pedig 6-osból kötik. A tükör 20—25 cm-es, szemekből álló háló, pótás cérnára szerelik, alul, felül módiára állítva. (17—18. kép) Egy, vagy két tükörrel használják. A tükrös háló lényege, hogy két, vastagabb fonalból kötött nagyszemű háló közé vékonyabb, apróbbszemű. laza léhést szerelnek. A hal a középső léhést átnyomja az egyik tükörszemen, így egy zacskó képződik, melybe a hal beleragad. Ha csak egy sor tükröt szerelnek a hálóra, akkor azt úgy '^etik a vízbe, hogy a hal várható irányából a léhés mögé kerüljön.

Használatához hárman-négyen összeállnak, mindenki ad egy vég hálót, s ezeket összekötik. Kiválasztanak egy szakattat és eléje beszórják a hálót (19. kép), aztán kiszállnak a hajókból és a szakatton ugrálni kezdenek (20. kép). Az úszó láp alatt tanyázó harcsák a zajtól menekülve, a hálóba akadnak. Ha nincs eredmény, máshol kísérleteznek. Néhányan vágóhorgot is használnak a nagyobb halak kiemelésére, a hajó evezőtartó kolompjához kötve tartják.

Hajók. A halász egyik legfontosabb kelléke a ladik, velencei nevén hajó. A kishalászok kezén két fő típust találunk, a régebbi már csak Pák ózd környékén van meg. Ez 4 m hcsszú, 1 m széles., négy szál fenyődeszkából készült. Bókony (könyökszerűen hajló fa, a fenék és az oldal összetartására) nincs bennük, csak a fenéken három heveder (vastag léc) agárca fából. Az oldalakat a három tatvydeszka tartja össze. Ezek egyben a kistaltyot vagy kis fiókot és a nagylattyot vagy nagy fiókot alkotják. Ide teszik a kifogott halat és vizet öntenek rá. A hajót kormos csáklyaíával vagy sima tolórúddal hajtják. Van evedzőjük is, de nagyon egyszeiű. Durván faragott léc egyik végére egy deszka darabot szegeinek, az egész kb 150 cm hosszú. Mesteremberrel csak elvétve készíttetik. Evezésnél a halász a kis fiókot egy deszkával lefedi, és a hajó közepére, a menetiránnyal szemben ráül. A lapáttal egyet-kettőt húz jobbról, aztán balról, hogy az irányt megtartsa. (21. kép). Innét középről másképp ne-20