Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

nyak összeérnek, a varsák egymásfelé fordulnak. Ez utóbbit főleg ritka nádban vagy csatornákban alkalmazzák. Bent a nádban jobb az egyes.

A halász estefelé teszi le a varsákat, reggel felnézi. Minden negyedik nap teszi ki a nádra száradni. Ügy osztják be, hogy mindig van száradó és vízben levő varsa. Estefelé a vízben levőket újra felnézik, a száradta* kát leteszik, amit reggel nem jó helyen találtak, azt tovább viszik. Mindenesetre tiszteletreméltó az a topográfiai ismeret, mellyel a halász 40— 50 varsáját a nádremgetegben elhelyezi és megtalálja.

Télen jég alatt varsáznak. Alkalmasnak gondolt nádszéleken, sarkokon a varsa alakjának megfelelő nagyságú léket vágnak és a varsát leteszik. Pár nap múlva felnézik. A lék nyoma meglátszik a jégen, könnyű odatalálni. Üjra ki kell lékelni, a varsát kiemelni (12. kép). A hallat mindig a vörösökön keresztül szedik ki. A kiürített szerszámot visszahelyezik. Nem mindig kifizető munka, mert nem csiak 'hogy esetleg nem fog, de a lékelésnél szét is vághatják a szerszámot.

Pótás cérnaháló. A pótási cérnaháló 24—40 m hosszú, gyékény póták tartj.ák a víz színén, két végét pedig kővel súlyozzák le. öregszemű (nagyszemű) léhését vékony cérnából (fonal) kötik, melyet a század elején még házilag fontak, később készen vásárolták. Egy darab háló egy vég, mélysége a víztől függ, szembősége 40—50 mm, hogy a ponty feje beleférjen, A hálót állva kötik, felülről lefelé, ahogy a vízben áll, mert így a szemek fogósabbalk, mintha keresztben feküdnének. A léhés szélét körben inra szedik. Felülre 15—20 cm-es gyékénypótákat kötnek egymástól 50—60 cm-re. Ez olcsóbb is mint a parafa, meg nem is akad a szemekbe. Az alján, két végén hosszabb isiinget (vastagabb zsinór) hagynak, ebbe hurkolják leeresztésikor a köveket.

A póta készítéséhez előre beáztatott gyékényt használnak. Egy karvastagságú fadarabra kb másfél méteres zsineget köt a halász, másik végét kiköti valahová. Odakészíti a kb 25 cm-esre vágott megszívósodotx gyékénydarabokat, egy gcmolyag fonalat és egy kést. A szorító madzagot combjai közé veszi, két gyékényt vasrtagabb-vékonyabb végükkel összeilleszt, egyik végükre rácsavarja a zsineget, azt megfeszíti, s a gyékényt előre-'hátra csavargatja (13. kép). Mikor eléggé összeszorult, válláról lelógó fonállal jó erősen megkötözi, és elvágja, hogy a felerősítéshez két, kb 10 cm hosszú szára maradjon. így köti meg a másik végét is. Ezután a végeket gömbölyűre faragja. Az így készült pőtákat kötik a háló injára (14. kép).

Karikás cérna. Egy vég 200—240 sízem hosszú, 15—20 szem mély a víznek megfelelően. Készítéséhez 30-as lencérnát, vagy horgoló pamutot használnak. Egy vég hálóhoz 10—12 d'kg kell, ami 18—36 Ft. Egy nap alatt elkészíthető. A kötést inkább az asszonyra bízzák, mert a férfi nehéz keze gyakran csinál futószemet. (Eutószem akkor keletkezik, ha

17