Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)

tanulta a varsakötést is, de mindjárt módosított rajta: öt karikás helyett négy karikás varsát készít. A kötést lapban végzi, 18 szemen kezdi, so­ronként egy szemet szaporítva, mégpedig az első sorban a hatodik szem­nél, visszafelé is a hatodikba. A következő két sorban a szaporítás elé, majd a szaporítás után. Így két oldalt cikk-cakk vonalban helyezkednek el. A 40-iik sor után 18 sor sima kötés jön, aztán elfogyaszt 15 szemig, úgy, hogy minden sorban az 5—6, 10—11 szemet elfogyasztja. Ez lesz a külső vörcsök. A belső vcircsököt a 43-ik sorba köti be. 19 sor folyamán 9 szemre fogyaszt, az első négy sorban, négy, aztán két-két szemenként. A karikákat vörösgyűrű vagy orgona vesszőből készíti, mert ezek nem korhadnak olyan könnyen. Kiválaszt két megfelelő hosszú ési egyenlő vastagságú vesszőt, vastagabb végüket kb 10 cm hosszan oldalt megfa­ragja, összeilleszti és két helyen átköti. Karikára hajlítva félreteszi. Néha előre elkészít többet, máskor külön-külön. A hálót az ablak tolóreteszére akasztja, és az első karikát a csúcstól számított 15-ik sorba fűzi. A vesszőket összefogja, a hálót körbehúzza rajta, kiméri a nagyságot. A hálót csomóra tóivá megfaragja a vessző­végeket és összekötözi. A hálót újra széthúzza, és a csúcstól indulva a karikáig összeréformozza. A második és harmadik karikát 14—14 sorral lejjebb hasonló módon helyezi be. Akkor a belső vörcsököt is összevarrva, kiköti két nyelvre az első karikához. A negyedik karika helyét úgy méri ki, hogy a külső vörcsök a harmadik karikáig érjen. A négy karika be­helyezése után a varsát kifesizíti és belenéz, hogy milyen az állása. A külső vörcsgköt r.égy sarkosra köti ki. Két szemet összefog, kettőt ki­hagy. A terelő 30 milis (milliméteres szembőségű), 60 szem hosszú, 24 szem széles. Többnyire avit léhésböl (használt, gyengült háló) vágják ki. Április végéig fehéren használja a varsákat, mert úgy jobban fog, aztán jól kiszárítva forró kátrányba mártja, s egy hétig szárítja. A varsa megkötése kb egy napig tart. Drótkarikára naponta öt, fa­­karikára naponta három darabot tud felállítani. A kátrányozást akkor végzik, mikor minden varsa elkészült. A ponty azonban egy évig sem megy a kátrányos varsába, csak mikor már letisztult, és: szagát elveszti. Ezért használják először fehéren. így nem olyan tartós, egy-másfél évig ha eltart, míg az azonnal kátrányozott, megfelelő kezeléssel, három évig is használható. Jobbnak tartják a Woynárovich-féle csersavas-rézgálicos cserzést, mely nem piszkít, és fogja a pontyot is. A varsa használata: A varsa egész éves szerszám. Télen-nyáron egyaránt használható. A kisebb varsáikat kis vizen, a nagyobbakat a belső víz szélén szúrják le a nádba. Nyesellőve1 (nádvágó kasza) helyet vágnak, s oda teszik, előbb a csúcskarrót, aztán a szárnykarról szúrják le. Ha egy varsát tesznek le, az a nád felé néz, a terelő a nádban van. Ha kettesével, akkor a szár-16

Next

/
Thumbnails
Contents