Somogyi Árpás: A Vladimiri Istenszülő ikon XV. századi másolata Székesfehérvárt - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 5. (Székesfehérvár, 1957)
A „ Vladimiri Istenszülő” kedvelt téma volt az orosz ikonfestészetben, A többi Istenanya ikonoktól való megkülönböztetésül, a gyermekét magához ölelő és dédelgető ábrázolásit „Umilényije” (Eleusa) jelzővel illették. Az ikonográfia még byzánci előzményekre vezethető vissza, így felmerült már a Tokaié Kilissi új-templom freskói között (936—969)", de előfordul a XI. századi miniatura festészetiben is. Oroszországi népszerűsége széles körben ismertté tette és már a középkorban mesterműként értékelték. A későbbi századok folyamán visszatérő témája az orosz ikon festészetnek. A nagy mesterek: Rubljev, Prokopius Csirjin, Simon Usakov és mások művészetét is megihlette e byzánci alkotás szépsége. Az orosz ikonfestők a XII. századi ikonhoz hasonló kompozíciókat alkottak. E byzánci előkép alapján készült ikon a székesfehérvári görögkeleti templom emlékei között fennmaradt Istenanya kép is. Bár ikonunk igyekszik híven visszaadni Andrej Bogolyubsizkij ikonjának kompozícióját, mégsem tekinthető a byzánci mű egyszerű utánzatának. E kérdéssel kapcsolatiban tisztáznunk kell a másolatok szerepét az ikonfestészettem. A másolatok értéke nem azonos a nyugat-európai festészet értelmében vett kópiák másodlagos jelentőségével. Az ikonfesitő, aki egy előkép után festi ikonjá.t, amikor átveszi az előkép kompozícióját, nem végez szolgai másoló munkát. Nem törekszik az előkép hű másolatának megalkotására. A kompozíció kötöttségét szigorú kánonok írták elő, a kompozíció átvétele így kötelező volt, de ugyanakikor szabadon érvényesíthették egyéni alkotó kedvüket a részletek kidolgozásában, a színek megválasztásában, a ruharedők kezelésében, a ruhák díszítésében, az arcok megalkotásában. A tematikus kötöttség mellett egyéni .vonásokat is mutatnak, nem tekinthetők a szó értelmében vett másolatoknak. Egy ilyen szabadon való másolás az eredetitől sokban eltérő kép létrehozására adott alkalmat. Ikonunkat is e különleges helyzetből kell megítélnünk. E szemszögből vizsgálva a székesfehérvári ikont, megállapíthatjuk, hogy kompozíciója kötöttsége mellett számos olyan vonást tüntet fel, amely eltérő az előképtől. Ennek alapján megilleti a hely az önálló alkotásoknak tekintett „Vladimiri Istenanya” ikonok sorában. A székesfehérvári görögkeleti templomiban fennmaradt „Vladimiri Istenanya” színezése merőben eltér a byzánci eredetitől. Nem azonos az alakok ruhája, sem színben, sem redővetésben. A székesfehérvári ikon mestere a ruhákat gyöngysoros, drágaköves szegélyt utánzó díszítéssel látta él, a byzánci eredetinek csíkozott szegélyével szemben. A székesfehérvári ikon a pittura translucida technikában készült ikonok egyik legfontosabb hazai emléke. Mind a háttér, mind az alakok ruházata áttetsző, zomár.cos fényű és csillogású vörösbarna, sárgásbarna, zöldesbarna tónusú, lakkban oldott festékkel festett, az arcok és kezek kivételével. Az utóbbiak okkerszínű, opák festékkel készültek, amelyen 5
