Fitz Jenő: Hercules-kultusz Eraviszkusz területén - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 4. (Székesfehérvár, 1957)
Intercisa II. század második feléből és a III. század első feléből származó mitológiai köveinek tárgyalásában Erdélyi G. azok állítását a tábor hemesai katonáinak és a canabae jómódú szir elemeinek tulajdonítja, akik „a síremlékek rendelésénél, úgy látszik, megkívánták a hellenisztikus központokban jól ismert mitológiai tárgyú jelenetek alkalmazását.”“ Általánosságban is, de különösen a Hercules-ábrázolások esetében magunk részéről kételkedünk abban, hogy azok állítása az intercisai keletiekhez fűzhető. Ha a Hercules mitológiai reliefek elterjedését tekintjük, kétségtelenül szembetűnő, hogy ellentétben Aquincuminál és környékével, ahonnan egyetlen emlékét nem ismerjük, Intercisából hat reliefet soroltunk fel, sőt ezekhez hozzá számíthatjuk esetleg a későbbiekben említendő 30—31. számú domborműveket. Még sincs lokálisan intercisai jelenségről szó, az alsószentiváni és iszkaszentgyörgyi kövek mellett ide számíthatjuk a szintén mitológiai jellegű baracskai Hercules-kentaur töredéket is. Ezeket a kőemlékeket semmi esetre sem hozhatjuk kapcsolatba a szir elemekkel: a síremlékek Hercules-ábrázolásai tehát nem az idegen, hanem a helyi lakosság sajátjai, nyilvánvalóan Intercisában is. Az u. n. Orpheus-Eurydiké dombormű bennszülött viseletű párjához hasonlót a Hercules-emlékek között nem találunk, a reliefek mintaképei és analógiái azonban mind nyugaton, kelta területen találhatók.85 Mint másutt rámutattunk, az aediculák jelentékeny része az előkelő bennszülött lakossághoz fűzhető, akik a nagyobb sírépítmények állítását is kedvelték.80 Ugyanitt foglalkoztunk az Aquincum és Intercisa környéki bennszülöttek viseletében mutatkozó bizonyce eltérésekkel is.87 Ezek a jelenségek figyelembevételével a Hercules-jelenetes síremlékeket nem a keleti elemekhez, hanem a helyi lakossághoz fűznénk, esetleg a romanizálódott bennszülöttek vezető rétegéhez. Annyi kétségtelen, hogy ezek a nagyobb sírépítményekhez tartozó töredékek a provincia helyi (és nem birodalmi) arisztokráciájához kapcsolhatók, amelynek igényeit a helyi provinciális kőfaragó műhelyek ki tudták elégíteni. 6. Itt elérkeztünk azokhoz a Hercules-emlékekhez, amelyek többkevesebb biztonsággal az eraviszkusz terület bennszülött lakosságának tulajdoníthatók, s amelyek mögött — esetleg — egy bennszülött Herculeskultusz nyomait ismerhetjük fel. Elöljáróban rá kell mutatnunk arra, hogy az illyreknél Hercules kultuszt nem sikerült kimutatni,88 amikor tehát az eraviszkuszok Hercules-tiszteletének nyomait és gyökereit kutatjuk, mindig egy Herculessel azonosított kelta istenre gondolunk. Sőt esetleg nem is egy istenségre. Galliai feliratokon Hercules llunnus Andosus, Hercules Toliandossus^M Hercules Saegon ... ,81 Hercules Endovellicus,18 Hercules Metronnus,!'3 stb. alakok fordulnak elő, amelyek valószínűleg epichor isteneket takarnak. Ezeknek az isteneknek lényegét nem ismerjük. Lukianos Ogmiost azonosította Herculessel bunkója, oroszlánbőre és 9
