Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Marjanucz László: Szeged hosszú 18. százada
Marjanucz László Szeged hosszú 18. százada veszik körül, ezekből emelkedik ki a Vár, a Palánk, Alsó- és Felsőváros. A felszíni viszonyokhoz való szükségszerű alkalmazkodást tükrözi a városkép: a Vár és a Palánk a Tisza mellett fekszik, előbbit vizes árok és fal veszi körül, a Palánkot pedig árokból és földbástyából álló sánc. A hídfőnél (a mai Roosevelt téren) volt a lathran (piactér), a vízi közlekedésnek, kereskedelemnek, a tiszai átkelésnek helye. Itt volt a kocsiutak csomópontja, s itt állt a katonai élésház, amely a később annyira jelentőssé vált polgári gabonakereskedelemnek kibontakozását segítette elő (Bálint, 1959:29). A vár és az előváros lakossága 1686 után katonákból, magyar és szerb határőrökből állt. A várból elvonulttörök helyére a bécsi irányítású osztrákVárparancsnokság érkezett jelentős számú (500 fős) helyőrséggel, míg a Palánkot elhagyó törökök helyére 300 magyar huszárt és 300 szerb hajdút telepített be az Udvari Haditanács a török elleni védekezésül. A szegedi helyőrség magyar miliciája 1687-ben és 1688-ban részt vett a török ellen Belgrád körül folyó sikeres harcokban. Később katonai feladatuk csökkent, az 1693-i tatár támadáskor Szeged környéke elnéptelenedett, s ennek következtében újabb rác bevándorlók érkeztek a városba (Reizner, 1899-1900:213-217). Szeged másik irányító hatósága a Csongrád megye területét - ebbe tartozott városunk is - innen adóztató és igazgató Kamarai Felügyelőség (Prefektoratus) volt. 1697-ben tűzvész pusztította el a Palánkot, ahol a Főhadbiztosság és a Felügyelőség székháza is elhamvadt, az ugyancsak itt elhelyezkedett Profuntházzal együtt, amely a török ellen még Dél-Magyarországon harcoló császári csapatok élelmezését intézte. Ezek leégése a dél-magyarországi császári katonai-kamarai igazgatás központját érintette, mivel azok székhelye a Palánkban volt. A városrész újjáépítését azonnal megkezdték, s az 1715-ig fönnállt új településszerkezetről telekkönyv készült 497 telek leírásával (Kenéz-Szakály, 1984: 29-159). Ezekből tudjuk, hogy a Palánkot 1697-ben magyarok és rácok lakták, telekkönyvi minősítésük szerint a következő megoszlásban: 60% katona, 26% kereskedő és kézműves polgár, 5,8% hivatali alkalmazott, 8,2% egyéb. Katonai jellege kétségtelen, míg a kamarai irányítás a polgári státusokat felügyelte. A nagyszámú elaprózódott telek oka, hogy a tulajdonosok több mint fele nem civil városlakó (szekeres polgár vagy gazda), hanem egy lóval bíró huszár vagy hajdú. Amikor 1741-ben, a Határőrség föloszlatása után sokan visszaköltöztek származási helyükre (Szerbia), Szegeden újabb telekrendezést hajtottak végre, s a korábbi 497-ről a 18. század közepére 236-ra csökkent a telkek száma (Máté, 2014:13). Vár és város szemben álltakegymással, mert a civil életet hadi reguláknak vetették alá, illetve a hatalmasabb fél, a katonai erő sok városi javadalmat a maga hasznára sajátított ki. Az ellentétek fő oka ez volt. A szegedi városparancsnokság részt vett a város beneficiumainak birtoklásában (pl. a tisztek kocsmát, mészárszéket nyitottak). A város népének ezzel is keserves gondot okozott a katonaság. A vár tele volt őrséggel. Ezen kívül 5 század helyőrségi katonát kaszárnyák hiányában a polgároknál szállásoltak el. A határőrségi családok nem vettek részt a közteherviselésben, de lelegeltették a lakosság rétjét (Farkas, 1985:35). A Szeged 97
