Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található Fürdőző nő című datálás nélküli faszobrát, amennyiben hihetünk az idevonatkozó szakirodalomnak, vagy közvetlenül Párizsba utazása előtt vagy a Brummer mellett töltött időszakban faraghatta. A klasszikus ihletésű, álló plasztika a görög tanagra szobrocskák tömörségét idézi elénk. Statikus jellege az archaikus hellén szobrok élményét eleveníti föl. Az arc modellálásában a maszkszerű merevség lehetséges, hogy a századforduló afrikai faragványainak a divatját tükrözi (Nátyi, 2017d). A szobrot Csáky franciaországi életének egyik tanúja, barátja, Szolcsányi Gyula szobrász őrizte meg és dr. Kovács József műgyűjtő jóvoltából került a múzeum gyűjteményébe. A Szegeden született Bánszky Sándornak (1888-1918) barátjával, a nemzetközileg is elismert, a kubizmus népszerű szobrászaként számon tartott Csáky Józseffel párhuzamosan indult művészi pályája (Nátyi, 2017b). 1911 júliusában Párizsban tartózkodott, hiszen a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába került ceruzavázlatai szerint több akt tanulmányán ez a helymegjelölés szerepel. Ezek a rajzok tömbszerű, összefogott plasztikusságukkal túllépnek a korábbi részletező akadémista stúdiumokon.6 Még ebben az évben mesterével, Maróti Gézával szép sikert értek el a Torinói Világkiállítás magyar pavilonjának dekorációs terveivel. A londoni The Studio folyóirat reprodukálta munkájukat (Nátyi, 2017b). Több esztendőnyi várakozás után végül 1913 tavaszán utazhatott álmai városába, Párizsba, hogy bekapcsolódhasson a modern művészeti mozgalmak vérkeringésébe. Az 1913-as szegedi tavaszi tárlat megnyitójának (május 1.) idején külföldön tartózkodott, hiszen éppen a külhonban élő művészek - jelesül Csáky, Cs. Joachim Ferenc, Bánszky és Pick Lajos - munkáinak befogadása miatt halasztották el egy-két nappal a verniszázst. Igaz, hogy a Délmagyarország című napilap névtelen recenzense Berlinben tartózkodóként írta le Bánszkyt mint a monumentális művek leghivatottabb ifjú mesterét (Május 1-én nyílik meg a tavaszi tárlat, 1913: 7). Már ebben az évben kiállítója volt a Salon d'Automne-nak, ahol egy gipsz portréját mutatták be (Passuth - Szűcs - Gosztonyi, 2006: 321). Harmadik szegedi szobrász barátjuk, Szolcsányi Gyula (1889-1971) a következő év elején követte kollégáit. Az 1914 tavaszán megnyílt Expozition de Artistes Indépendants-ort (Független Művészek Kiállítása) Csáky és Bánszky is szerepeltek műveikkel. A Délmagyarország párizsi tudósítója szerint Bánszky egy embert ábrázoló síkokból felépített festményét mutatta be (Szegedi szobrászok Párizsban, 1914: Apró, 1988: 65). Csákyval barátságuk ekkorra azonban már megromlott. A Franciaországban alkotó kubista szobrász visszaemlékezéseiben sokat írt szegedi művészbarátairól (Brummerről, Cs. Joachim Ferencről), akikkel sorsa Párizsban is összefonódott, de egyetlen sort sem találunk Bánszkyhoz fűződő ekkori kapcsolatáról (Csáky, 1972). Csáky - aki ebben az időszakban még festőnek készült - megemlékezett róla, hogy művészi tanulmányaik elején Bánszky nagyobb művészettörténeti jártasságának köszönhetően nagy befolyással volt rá. Barátságukat, szakmai kapcsolatukat tovább mélyítette egymás munkáinak, rajzainak az elemzése, kritizálása. Viszonyuk 57
