Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból évekkel később úgy tűnik, hogy a város által adományozható Ferenc József-ösztöndíj odaítélése (1910) kapcsán romolhatott meg (Nátyi, 2017b). Bánszky Kacsa című kisplasztikája tömör, zárt formájával, lényegre törő, konstruktív fogalmazásával Constantin Brancusi (1876-1957) művészetének megértéséről tanúskodik.7 A síkokra komponált, éles határokkal elkülönített részletek sallangmentes előadásmódja a modern magyar plasztika szerencsés kísérletei közé sorolja a művet, csak sajnálhatjuk, hogy ezeknek a munkáknak nem jöhetett létre folytatása (Nátyi, 2017d).8 Itt kell megemlékeznünk Kóródy Elemérről (1889-19??), akinek nagyvonalakban, hézagosán ismert életrajza szerint a szegedi diákévek, illetve a Mintarajziskolában Hegedűs László irányításával folytatott tanulmányai után, a szokványos nagybányai kitérővel az 1910-es évek elején kerülhetett Párizsba.9 Kóródy többször bemutatta munkáit - először az 1912-es évben - a Salon des lndépendants-on. Ekkori szerepléséről a Szegedi Híradó című napilap tudósítója is megemlékezett, jelezvén, hogy a város érdeklődött külföldre szakadt művészei sorsa, eredményei iránt. „Egy fiatal festőművész-földink kitűnő sikeréről vettünk most örvendetes hírt. Kóródy Elemér szegedi művészt Párizsban emelte föl fényes talentuma az ismeretlenségből. Nyilasy Sándor évekkel ezelőtt fölfedezte az akkor még gyermek Kóródyban a zsenialitás szikráját... másfél évvel ezelőtt Párizsba került, hol talentuma révén, a fiatal festőművészgárda legkiválóbb tagjai közé küzdötte fel magát. Kóródy a feleségével, a szintén magyar származású Ferentzy Márta festőművésznővel együtt a Salon des Indépendants-ben állított ki legutóbb. Az előkelő helyeken nagy feltűnést keltettek a művészpár képei - s a külföldi lapok után a magyar fővárosi lapok is megtetszettek a párisi művészvilág vezetőinek, hogy a legelső műbíráló: Delaunay Róbert előterjesztésére meghívták a Champs-Elyséen levő világhírű szalonba, a Salon lnternational-ba kiállítani"(Szegedi művész sikere Párizsban, 1912:6). A következő Szalonon is láthatták műveit a Párizsiak, ekkor figyelt fel Apollinaire is munkáira (Tóth, 2008: 223-224). Tóth Károly tanulmányában a valószínűsíthetően Szentiványi Gyulának tulajdonítható, Szegedi Híradóban megjelent cikk nyomán egy rendszeresen összejáró szegedi művészkörről (Csáky, Brummer) tesz említést (Tóth, 2008: 221).10 Összetartozásukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1914 júliusában Joachim Ferenc ötletéből, a Függetlenek Szalonjának mintájára, Zsűrimentesek néven megszerveztek egy hazai csoportosulást, melynek tagjai között - sokan másokkal egyetemben - megtaláljuk a kicsiny szegedi művész diaszpóra alkotóit (Bánszky Sándor, Csáky József, Kóródy Elemér). Ekkor a Kóródy házaspár a felgyorsuló háborús események következtében már újra itthon tartózkodott. A szintén szegedi, helyben alkotó Károlyi Lajos és Papp Gábor belépése azt jelzi, hogy Kóródy aktívan agitálhatott a vidéki kollégák soraiban (Zsürimentesek országos egyesülése, 1914:6-7).
