Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból 1911 decemberében az éppen Szegeden időző művész a Kultúrpalotában mutatta be friss kollekcióját, melyet a helybeni sajtó és a gyűjtők intenzív érdeklődése kísért. Francia témájú alkotásaiból is felvonultatott néhány művet, mint például a Notre Dame napnyugtában, és a Cour du Palais Boyal címűeket (Kukovetz Nana képkiállítása, 1911a; 1911b; 1911c; 1911d; 1911 e). Néhány hónap múlva szintén a francia tematikájú alkotásait vitte át a szomszédos Hódmezővásárhelyre (Kukovetz Nana Hódmezővásárhelyen, 1912). A kiállításról Endre Béla (1870-1928) írt ismertetést, melyben egyszerre méltatta a festőnő még nem teljesen kiforrott, „de nagy erők háborgását sejtető" művészetét és a lokális képzőművészeti élet siralmas helyzetét (Endre, 1912: 1-2). Közbevetőleg jegyzem meg Endre kapcsán, aki a vásárhelyi festészet egyik megújítója, az ottani művészeti élet legfőbb szervezője volt, hogy ő ugyan Szegeden, a mai Fekete házban született, de mivel életműve tejes egészében a szomszéd városban bontakozott ki, ebben a kontextusban nem elemezzük munkásságát. A század elejétől kezdve - csakúgy, mint az ország többi művészeti centrumában is - Párizs jelentette a modernitás iránt fogékony, tanulni akaró fiatal művészek vágyott célállomását (Szelei, 1969). Ez a francia főváros művészeti életéhez történő igazodás az egyéni életutakat vizsgálva többféle eredményre vezetett. Többeknek csak kalandot, visszatekintve a múlt távolából megszépítő nosztalgiát, de voltak, akiknek egész életükre meghatározó élményt jelentett a haladó művészet ikonikus alkotásaival, a progresszív galériákkal és szabadiskolákkal történő találkozás. Az elsők között Csejtei Joachim Ferenc (1882-1964) festő-és Vígh Ferenc (1881-1948) szobrászművész, majd 1906-ban a fentebb már említett Kukovetz Nana indultak Párizsba. Majd utánuk a szintén szobrásznak készülő Brummer Józsefben (1883-1945) érlelődött meg a döntés (Szegedi művészek idegenben. Joachim Ferenc, Brummer József, Csáky József sikerei, küzdelmei, 1911; Szegedi művészek sikere a külföldön.„La Nouvelle Revue Joachim Ferencről. Brummer a Rodin tanítványa. Csáky elismerése, 1913). Ebben az enumerációban talán némileg megkérdőjelezhető Brummer József felsorolása, de közvetítő szerepe miatt kívánatos néhány mondat erejéig szólnunk a francia fővárosban világhírnevet szerzett, eredetileg szobrászi ambíciókat dédelgető művészről. Bár hírnevét nem alkotóművészként érte el, hanem az avantgárd egyik legsikeresebb, tehetséges műkereskedőjeként tartják számon (Szegedi szobrászból párisi nagykereskedő, 1910). Henri Rousseau (A vámos) 1909-ben már így - párizsi sikerei kezdetén - festette meg róla híres portréját (New York, MOMA) (Passuth, 2002). A Szegedről indult művész-baráti társaság tagjai közül legismertebb Csáky a Párizsba érkezése utáni első időszakban Brummer megrendelésére másolta az akkor már Picasso és Matisse működése révén egyre divatosabbá és keresettebbé váló afrikai szobrokat. A múlt század elején az első úttörők között a szegedi születésű Csáky József (1888-1971) 1908-tól Párizsban, a művészetek fővárosában a kubista művészekhez csatlakozott (Apró, 1988). Visszaemlékezésében - az 1905-ös esztendő kapcsán - maga vallott döntésének hátteréről: „Egy időre lementem Szegedre. Kínos volt, mert 55
