Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból úttörőjeként is jelentős életművet hozott létre, mindmáig egyetlen monografikus feldolgozás sem foglalkozott a hatalmas opusszal.3 A XIX. század utolsó évtizedében pályára lépő szegedi alkotók számára még természetes igazodásként Nagybánya plein air festészete volt az irányadó. Az elsők között, Nyilasy Sándorra (1873-1934) és Károlyi Lajosra (1877-1927) még valóban a természetmegfigyelésnek friss impulzusai, a tájélmények primér rögzítésének kényszere bírtak befolyással. Hollósy Simon nagyhatású pedagógiai működésének is megvolt az eredménye a város képzőművészeti életére. Hiszen a szegedi Szőri József (1878-1914) éppen a század első évében a mester müncheni iskolájából érkezett Nagybányára (Apró, 1978). Szőri József (1878-1914) rövid életét és pályáját 1914. október 1-jén tragikus hirtelenséggel pusztította el az uzsoki szorosban történő harcok közben egy orosz oldalról kilőtt lövedék. Az eredetileg a jogászi pályát feladó, modernizmussal kacérkodó festőművész 1878. október 4-én született Szegeden. Középiskolai tanulmányai befejeztével az egyetemet Budapesten folytatta. Mivel a festészetet tartotta igazi hivatásának, jogi tanulmányait 1900-ban megszakítva, az ősz folyamán Münchenbe ment, hogy tovább képezze magát a piktúrában. Oly sok honfitársához hasonlóan Hollósy Simon iskolájába iratkozott be. Réti Istvánnak a nagybányai művésztelepről szóló könyve tanúsága szerint 1901-ben, a szintén szegedi Nyilasy Sándorral együtt már a művésztelepen dolgozott (Réti, 2004). A későbbi évekből nincs tudomásunk arról, hogy a szabadiskolában festett volna. Ekkor készült képei tanúsága szerint látásmódjára nagy hatással bírt a Nagybányán meghonosodott pein air szemlélet. A Hollósy-iskolában életre szóló művészbarátságokat is kötött. Komáromi-Kacz Endrével (1880-1969), Szablya-Frischauf Ferenccel (1876-1962) és Rudnay Gyulával (1878-1957) is itt ismerkedett meg. Hollósy nagybányáról történő kivonulása után Szőri rövid szegedi kitérő után visszatért Münchenbe, hogy mestere mellett folytassa megkezdett tanulmányait. A huszonhat éves Szőri 1904-ben letette ügyvédi vizsgáit, ennek ellenére kitartott művészi elkötelezettsége mellett. Először 1905-ben jelentkezett festményeivel egy szegedi kiállításon. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1906-os tavaszi tárlatán szerepeltek képei, olyan újító, modern festőkkel, mint Czigány Dezső, Gulácsy Lajos, Csók István. 1907. június 5-én a Könyves Kálmán Részvénytársaság szalonjában megnyílt Az ifjúság tárlata című kiállításon is sikerrel mutatta be műveit (Nyitray, 1907; Juhász, 1908). Ez az év - a korszak sok festőjéhez hasonlóan - művészete későbbi irányultsága szempontjából is fontosnak bizonyult, hiszen a Nemzeti Szalon termeiben ekkor nyílt a francia neoimpreszszionista festők munkáit felvonultató kiállítás, amelynek itthon egészen újnak számító hangja, modernizmusa számos művészünket inspirálta. Szőri 1908-ban lett az egy évvel korábban alapított KÉVE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagja. Az egyesület alapítójának, Szablya-Frischauf Ferencnek az irányításával folytatta művészeti tanulmányait. A KÉVE számos megmozdulásán felvonult alkotásaival. Részt vett az egyesület bécsi Hagenbundban tartott 53
