Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
.. ennyire európai értékű és jelentőségű művészet még nem nyilatkozott meg városunkban." Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból Nátyi Róbert A következőkben megidézett, tanulmányozott életművek kizárólag a kortárs európai kontextusokhoz - elsősorban az akkori progresszív törekvésekhez - történő kapcsolataik miatt kerültek elemzésre, kifejezetten abból a megfontolásból kiindulva, miszerint annak ellenére, hogy igen jelentős alkotók indultak el a városból, tevékenységük hatása szinte alig integrálódott a település későbbi képzőművészeti össztermésében.1 Az elvándorlóknak az emlékezete ugyan a kollektívtudatban fennmaradt, a helyi tradícióban munkásságuk, eredményeik mégsem épülhettek be szervesen a képzőművészeti élet folyamataiba. Nem váltak referenciális ponttá, a szegedi művészettörténet-írásban életművük városhoz kötődő szakaszát - persze kétségtelen büszkeséggel, de - egyfajta zárványként kezelték. Azon kevesek, akik viszont helyben maradtak vagy külföldi vándorlásaik után visszatértek és évtizedeken keresztül műveikkel Szeged kulturális produkcióját gazdagították, kénytelenek voltak a sajátos körülményekkel számolva különböző kompromisszumokat hozni, valamiképpen illeszkedni - ha nem is asszimilálódni - a környezethez. Vizsgálatunk „terminus ante quem"-jeként, az időbeli határ meghúzásakor a második világháború utáni koalíciós időszak kézenfekvőnek kínálkozott, így a hatvanas évektől Szegeden is lassacskán elinduló neoavantgárd irányzatok taglalása már nem témája jelen dolgozatnak. Továbbá nem volt cél a hetvenes évektől a művészettörténet-írásban többször felmerülő „szegedi műhely" problematikával kapcsolatos vélemények árnyalása sem (Szelesi, 1972). Ez egy másik írás célkitűzése lehetne. Tagadhatatlan, hogy végigtekintve Szeged múlt századi folyamatain, a város képzőművészeti kultúrája mindig is meghatározhatatlan konglomerátumot, heterogén képletet mutatott. Vinkler László 1963-ban egyik interjújában a következő, akár írásunk mottójául is szolgáló gondolatot fogalmazott meg:,,/). JValóban nem olyan egyszerű egység ez, mint például Vásárhelyé. De azért nem jellegtelen. Szerintem éppen sokarcúságában van a karaktere. Lényegében az értelmiség mentalitását juttatja kifejezésre. Ennek megrajzolása, összefoglalása segítené, hogy az emberek jobban megértsék, szeressék és értékeljék azt, amit a város ilyen tekintetben megteremtett" (Szeged kulturális élete és a modern művészet - A szintézis szükségessége: beszélgetés Vinkler László festőművésszel, 1963:4). 50
