Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Máté-Tóth András - Mezey András: Vallási momentumok Szeged történetében
Máté-Tóth András - Mezey András Vallási momentumok Szeged történetében A gimnázium 1948-ban történt államosítása után a kegyes atyáknak 1950-ben kellett végleg elhagyniuk impozáns épületüket. Működésük 41 esztendős kényszerszünetet követően indulhatott újra Szegeden, és még 8 évnek kellett eltelnie, amíg felépült az új iskola a franciahögyi temető helyén. A régi gimnázium legismertebb öregdiákjai Szeged emblematikus személyiségei lettek: Dugonics András, Lőw Immánuel, Tömörkény István, Öveges József, Sík Sándor, Bálint Sándor és még sokan mások. A nőnevelés helyzetét tekintve hasonló missziós helyzetben találta magát az 1858-ban Bajorországból Magyarországra is meghívott női tanítórend, a Miaszszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek, mint korábban a szegedi piaristák. Első, temesvári iskolájukat követően 14 évvel, 1873-ban nyitottak Szeged-Alsóvároson is zárdát és tanintézetet, aminek jelentőségét emelte, hogy Trianon után, 1923-ban a tartományfőnökségnek is székhelye lett. Falain belül igen sokrétegű oktató-nevelő tevékenység bontakozott ki, az 1948-as államosításig - a kommunizmus előtti „stabilitás" korszakában - az intézet nyolc iskolatípust is integrált: a noviciátus mellett tanítóképzőt, leánylíceumot, leánygimnáziumot, ipari leány-középiskolát, polgári és elemi (1946-tól általános) iskolákat, dolgozók óvónőképzőjét (szintén 1946-tól) és óvodát működtetett (Farkas, 2001: 281). Az iskolanővérek 1992-ben indíthatták újra a tanítást régi épületükben, amelyet ezután 9 évig még kényszerű társbérletként osztottak meg a fokozatosan kiköltöző Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékeivel. Utolsó szerzetesrendként, a piaristákhoz képest 200 éves késéssel érkeztek a jezsuiták: novíciusaik még a trianoni döntés előtt, 1919-ben menekültek Nagyszombatból és Pozsonyból Szegedre. 1930-36 közt épült neobarokk templomuk a Gyöngy (ma Dáni) utcában szinte csak kápolnának hat a korábban felsorolt impozáns épületekhez képest. A jezsuiták igazi jelentőségét az adta, hogy 1931-től közel húsz éven át ők irányították az egyházmegyei papképzést, egy karizmatikus személyiség, Hunya Dániel SJ vezetésével. Régi és új zsinagóga, és a Dóm A régi zsinagóga 1843-ban épült, az új pedig 1903-ban. A szegedi zsidóság kezdettől fogva szerves részét képezte a városnak. S a Baumhorn Lipót tervezte eklektikus stílusú új zsinagóga a zsidóság gazdasági felemelkedésének és egyenjogúsításának tanúja. „Ez az alkotás hatalmas méreteivel, dús formáival, és vibrálóan izgalmas körvonalaival egy emancipált kisebbség felszabadult, mámoros diadaléneke"- írja könyvében Varga Papi László (Varga Papi, 2003:19). Ebből a szempontból párhuzamba állítható vele az 1930-ban, majd 20 évnyi építkezés után felszentelt Fogadalmi templom, a Dóm, amely a Trianon utáni megtört nemzeti és városi identitást próbálta hatalmasságával ellensúlyozni, párhuzamosan az egyetemmel. Az új Dóm tér pedig három szempontból is „szakrális" 40
