Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Máté-Tóth András - Mezey András: Vallási momentumok Szeged történetében
Máté-Tóth András - Mezey András Vallási momentumok Szeged történetében Az ortodox istentisztelet ugyan más etnikai alapon, de a régi helyszínéhez igen közel éledt újjá. A török hódoltság után elnéptelenedett területre, ahogy az országban sok más helyen is, szerbek települtek, és 1725-től a Szent Miklós nevére fölszentelt barokk templom lett szegedi imahelyük. Ma is az, közvetlenül a Dóm mögött, a tér északkeleti sarkában. A régi Dömötör-templom előtt álló Rozália-kápolna pedig a város görögkatolikusságának ad nemcsak lelki otthont, de lassú gyarapodásuk szimbóluma is lett. A kápolnát ugyanis az árvíz után áthelyezték, a mai Hősök kapuja helyére, egyben ki is bővítették. A Dóm tér kialakításakor ismét vándorolt a kápolna, ezúttal mai, végleges helyére, a Lechner térre, és ismét megnagyobbodott. Alsóvárosi ferencesek Az alsóvárosi ferencesek a XIV. sz. közepén telepedtek meg Szegeden, a kolostor már 1459-ben működött. A város legpatinásabb temploma az alsóvárosi, amely 2003-ban ünnepelte felszentelésének 500. évfordulóját. A ferences rend elsődleges karizmája a szegények, elesettek közötti tanúságtevés Krisztus szeretetéről. A hódoltság idején tekintélyes gyógyító munkát fejtettek ki. Szeged kultúrájához működésüktől kezdve ezzel járultak hozzá elsősorban. De figyelemre méltó a műveltség növelésében végzett munkájuk is. A magyar nyelvű kódex irodalom műveléséből a szegedi obszervánsok is kivették a részüket, s mellettük a felsővárosi premontrei apácakolostor nem különben. Bálint Sándor megjegyzi, hogy a templom múltja szinte azonos a város történetével (Bálint, 1983: 13). A félholddal és a délvidéki eretnekmozgalmakkal szembeni védekezés szerves részét alkotta tevékenységüknek. A hódoltság idején egyedül a ferences barátok kaptak kiváltságokat a töröktől, melynek révén szabadon közlekedhettek és a lakosságnak oktatói, gyógyítói, szervezői és tanácsadói voltak. A XVII. század második felében a Csanádi püspöki vikáriusok is az ő soraikból kerültek ki, így elmondható, hogy a katolikus egyház intézményi kontinuitásának is szinte egyedüli letéteményesei voltak e korszakban. Nemcsak emiatt, hanem a nagyon erős protestáns szellemi hatást látva is jegyezte fel Szarvas Ferenc, Szeged főbírája 1652-ben: „ha a borátok nem lettek volna, okkor о katolikus vallásnak az emlékezete sem marad fent.. Ám egyre több protestáns menekült el a városból, gyülekezetük elhalt, majd a török hódítás után berendezkedő katonai közigazgatás is üldözte a protestánsokat. A felszabadult területekre csak római katolikus német alattvalók telepedhettek le, különösen a Palánk (a Vár) területén belül, valamint ortodox vallású szerbek. Az 1686-os felszabadulás utáni több mint három évtized egyfajta közigazgatási - vallási jelleget is öltő - belharc jegyében telt. Szeged próbálta visszaszerezni szabad királyi városi kiváltságait, így kegyúri jogait is (pl. szabad plébánosválasztás joga), ezt akadályozta a város „frontier" helyzetére hivatkozva (Újszeged és környéke még hódoltsági terület maradt) létrehozott katonai közigazgatás, amely kamarai fennhatóság alatt állt, saját várkáplánnal. Az áldatlan helyzetnek vetett véget III. Károly 1719. május 21-én kiadott szabadalomlevele: Szeged ezzel viszszanyerte szabad királyi városi státuszát. A szabadság azonban nem vonatkozott 38
