Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tomka Béla: Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban
Tomka Béla Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban 1. a városok külső megjelenésének egyedi vonásai; 2. a városok korlátozott ütemű növekedése; 3. a városi tér sajátos használata; 4. a városigazgatás nagy szerepe. Az alábbiakban ezeket a jellemzőket vesszük sorra, s közben igyekszünk meghatározni azt, hogy e fontos városfejlődési sajátosságok miként érvényesültek Szeged esetében.2 1. Az európai városok külső megjelenése Az európai városokat hagyományosan mindenekelőtt sajátos külső megjelenésük különbözteti meg a világ más régióinak nagyobb településeitől, melyeket - nem utolsósorban tudatos várospolitika révén - többnyire sikerült megőrizniük a 20. század során is. A legtöbb európai városnak középkori vagy koraújkori eredetű városmagja van, sőt, nem kevés esetben egyenesen az antikvitásig kimutatható a folyamatosság. A középkori és koraújkori építmények, mint a templomok és katedrálisok, városházák és piacterek, városfalak és tornyok gyakran uralják a belvárost. A városszerkezet a maga szűk és kanyargós utcáival, piactereivel is viseli az évszázadokkal korábbi nyomokat, még akkor is, ha például a városfalak helyén vagy mentén később rendszerint körutakat építettek. Ezek a városmagok nem ritkán különös épségben maradtak fenn - például Bruges, Velence vagy Bamberg esetében -, de ha ez nem is történt meg, a városok, illetve lakosaik identitásának fontos alkotórészét adja a távolba visszanyúló eredet (ennek részletes kidolgozása: Ashworth, 1998:261 -286). A városközpontokban vagy azok egy részében majdnem mindig láthatóak a 19. századi rekonstrukciók nyomai. Egyes fontos középületek - iskolák, bíróságok, pályaudvarok - ekkor keletkeztek, nagyobb városokban pedig a színházak, múzeumok is hozzájuk társulnak. A városközpontokból gyakran a 19. századból származó és egységes megjelenésű épületekkel szegélyezett sugárutak vezetnek a külső részek irányába. A hosszú történelem építészeti lenyomatai egyértelmű különbségeket jelentenek az amerikai, ázsiai és más városokkal szemben, ahol a korai időkből származó negyedek csak ritkán láthatóak. Ennek oka nem csak az, hogy például Amerikában a települések jórészt később keletkeztek. Az ősi civilizációbal rendelkező Japánban történelmi városközpontokkal alig találkozhatunk: még a császári székhelyek - Kyoto és Nara - esetében is inkább csak mozaikszerűen fennmaradt szentélyek jelzik a múltat. Az Európán kívüli régiókban a 20. században, azon belül is leginkább a második világháború után épült városrészek dominálják a városképet. Ezek az új épületek a világ különböző részein nagyban hasonlítanak egymásra, a globalizáció felgyorsulásával pedig ez a konvergencia még erősebbé vált. Azt mondhatjuk tehát, hogy a regionális és nemzeti sajátosságok ellenére az európai városok sajátos külső képpel rendelkeznek, melyben a történelmi emlékek jóval inkább jelen vannak, mint a világ más gazdaságilag fejlett részein. 25
