Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tomka Béla: Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban
Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban Tomka Béla Szeged fejlődése bizonyos szempontból nem nevezhető tipikusnak Európában. Az ismert okok miatt a 19. században elpusztult a korábbi építészeti örökség szinte egésze. így ebben a városban nincs középkori városmag, de még koraújkori emlékek is alig maradtak fenn. Más tekintetben azonban Szeged egyértelműen illeszkedik az európai városfejlődés fenti trendjeihez. Belvárosának képe a 19. századi nagy európai városrekonstrukciók megoldásait tükrözi, s így a város szerkezete és az épületek megjelenése sok párhuzammal rendelkezik Európában. A körút ugyan nem a korábbi városfal vonalát követi, s a főtér sem piacként funkcionált a középkorban, de elhelyezkedésük lényegében megfelel ezeknek a tradícióknak. 2. Korlátozott ütemü növekedés a 20. század során Az európai városok e sajátosságainak jelentős része a tágabb perspektívában mérsékeltnek számító növekedésükre vezethető vissza. Bár az urbanizáció a 20. század második felére itt is jelentős szintet ért el, Európa társadalmai azonban viszonylag hosszú idő alatt, esetenként több évszázados fejlődés nyomán érték el azt a magas urbanizációs fokot, amit Ázsia vagy Amerika országai néhány évtized leforgása során (Fischer, 1987:53). Európában viszonylag kicsiny maradt az igazán nagy, sokmilliós metropoliszokban élő lakosság aránya. A 20. század végén Párizs a maga 9,8 és London 9,2 millió lakosával ugyan világméretekben is nagy városnak számít, de a többi európai város e mérce szerint már nem tekinthető annak (Chesire, 1999: 179-184; Tomka, 2009: 399). Emellett az is sajátosság, hogy a 2 millió lakosnál nagyobb metropoliszok viszonylag ritkák e kontinensen. A 30 legnagyobb amerikai város együttes lakossága például jelentősen nagyobb, mint az ugyanennyi európai városé. Ezzel összefüggésben fontos európai - mindenekelőtt nyugat-európai - sajátosság a kis- és közepes városok nagy aránya a városi lakosságon belül (Le Galés, 2002:66-67). Szeged kétszeresen is illik ebbe az európai mintázatba: egyrészt lakosságának növekedése mérsékelt ütemű volt a 20. században, másrészt európai viszonylatban a közepes méretű városok sorába tartozik. Szeged lakossága 1920-ban 123 ezer volt, ami 1950-re 132 ezerre, 1990-re 175 ezerre emelkedett, s azóta csak kevéssé változott lakóinak száma. A gyarapodás tehát közel egy évszázad alatt még az 50%-ot sem érte el, ami nemzetközi - s különösen Európán kívüli - viszonylatban kismértékű volt. Ilyen módon Szeged a 20. század során mindvégig közepes méretű városnak számított Európában, mely a város számára egyben kiváló adottságokat jelent. Ez a városméret ugyanis kedvező alapokat kínál a magas életminőség eléréséhez. Számos európai kutatás szerint a közepes nagyságú városok lakói voltak leginkább elégedettek a településük által számukra biztosított életfeltételekkel (Tomka, 2009:431). Ugyanakkor Szeged sajátos helyzetben van a városszerkezetben elfoglalt hely és különösen az e téren végbement változások tekintetében, melyek kevésbé felelnek meg az európai mintáknak. Közismert módon Budapest kiemelt, sőt, egyenesen domináns helyet foglal el a magyartelepüléshierarchiában. A szakirodalomban egy fővárost akkor tekintenek dominánsnak, ha lakossága legalább háromszor 26
