Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Romsics Ignác: Szegedi évszázadok
Romsics Ignác Szegedi évszázadok kötötte és köti össze azóta is a városközponttal, s amelyen - miután több mint egy évig a Népkert sor 5-ben laktam - naponta többször sétáltam át, olykor gondolataimba mélyedve, olykor a Szegedhez elválaszthatatlanul kötődő folyó fodrozódó vizét bámulva. Ugyanebben az évben, 1883-ban készült el a hídfő lábánál található neoreneszánsz Milko-palota, és persze a neobarokk jegyeket mutató városi színház, majd 1885-ben - és ez is elválaszthatatlan Szegedtől - a híres-hírhedt Csillagbörtön. És persze számos kisebb-nagyobb gyár a város külső övezeteiben. Az új ipari létesítmények közül kiemelkedett Bakay Nándor 1877-ben alapított Kenderfonó Gyára, amely több mint száz munkásnak adott kenyeret, és termékeit számos országba exportálta. Ha a külterületi lakosságot leszámítjuk, akkor a 19. és a 20. század fordulóján már többen éltek az iparból és a kereskedelemből, mint a mezőgazdaságból. A város külső arculatával együtt tehát lakosságának foglalkozási struktúrája is átalakult. Az 1879-es nagyárvíz után alig egy emberöltővel újabb katasztrófa zúdult az országra és ezen belül Szegedre is: az I. világháború és az ezt lezáró 1920-as békeszerződés. Trianonnal Magyarország elveszítette területének és lakóinak mintegy kétharmadát, Szeged pedig déli vonzáskörzetét, s ezzel malomiparának hátterét és piacainak jelentős részét. Az 1879-es nagyárvízhez hasonlóan ennek is lettek azonban pozitív következményei. A Kolozsvárról Magyarországra menekült egyetem 1921-től Szegeden kezdett berendezkedni, és 1923-ban Temesvárról ide tette át székhelyét a Csanádi püspök is. 1930-ban az ottani hittudományi főiskola is Szegedre települt, a fővárosi polgári iskolai tanárképző főiskola - az 1945 utáni Szegedi, majd Juhász Gyula Tanárképző Főiskola elődje - pedig 1928-ban költözött ide. így és ekkor kezdődött Szeged iskolavárossá válása, amely jelentős építkezésekkel járt együtt. A Tisza-parti klinikák és a Dóm teret körülvevő épületsor, beleértve magát az árvízre emlékeztető Fogadalmi templomot is, ennek a korszaknak a termékei. És ekkor kezdődtek a Dóm téri Szabadtéri Játékok is, amelyek azóta is öregbítik a város jó hírét. A kor kultúrpolitikusainak, mindenekelőtt gróf Klebelsberg Kunónak a képzeletében Szegednek Dél-Magyarország kulturális központjává kellett válnia, s túlzás nélkül mondhatjuk, vált is. Az egyetem ezért, még ha tanárainak egy része át is települt Erdélybe, az 1940-es második bécsi döntés után is Szegeden maradt, és három karával azóta is a dél-magyarországi felsőoktatás fellegvára. 1951-től ez kiegészült egy orvostudományi egyetemmel, 1962-től egy élelmiszeripari főiskolával, és 1973-tól egy akadémiai intézettel: az MTA Biológiai Kutatóközpontjával. Az 1970-es évek végén ehhez 13 középiskola, 5 szakmunkásképző iskola, 2 egészségügyi szakiskola, 32 általános iskola és 63 óvoda csatlakozott. Szeged belvárosa ezekben az években úgy nézett ki, mint egy egyetemi campus, s bízom benne, hogy még ma is így néz ki. Diákjai nélkül Szeged belvárosa halott város lenne. Közben tovább folytatódott az iparosodás. A dualizmuskori előzményekre támaszkodva legtöbb értéket változatlanul a textilipar és az élelmiszeripar termelt, amelyhez az 1960-as évek közepétől az olajra támaszkodó iparágak (gumigyár, kábelgyár, öntöde) csatlakoztak. Az 1970-es és 1980-as években 160 és 170 ezer 15
