Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Romsics Ignác: Szegedi évszázadok
Romsics Ignác Szegedi évszázadok között ingadozott a város lakóinak száma. Elhelyezésükre teljesen új városrészek épültek: Újszegeden Odessza, a Felsővárostól északra Tarján néven. Budapest, Debrecen és Miskolc után lélekszáma alapján Szeged ezekben az években is a negyedik helyet foglalta el a városok rangsorában. A közel 200 ezer fő csaknem 53%-a talált munkát az iparban, s a mezőgazdaságból élők aránya lecsökkent 5% alá. Nagyon magas, 42-43%-os volt a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya, amelyhez az iskolák és az egészségügyi hálózat fejlődése mellett az is hozzájárult, hogy 1962-ben teljesült a város évszázados vágya: megyeszékhely lett. Valószínűleg többen azt várják, hogy rövid várostörténeti áttekintésemet az utolsó 30 év értékelésével zárjam. Abból a szempontból, hogy ez a korszak hoszszabb, mint a negyedszázados Horthy-korszak és majdnem olyan hosszú, mint a 40 esztendős államszocializmus időszaka, ez az elvárás teljes mértékben indokolt. Abból a szempontból azonban, hogy ez esetben nem lezárt, hanem még lezáratlan folyamatokat kellene értékelnem, indokolatlan, de legalábbis méltánytalan. Bizonyára többen emlékeznek rá, hogy 2012-ben a Délmagyarország egyik újságírója egyik sorozatában a rendszerváltozás utáni összes szegedi polgármestert az elért eredményekről és kudarcokról faggatta. Én most, utólag olvastam el ezeket, és elégedetten konstatáltam azt, amit történészként régóta tudok és diákjaimnak tanítok is: az egyéni emlékezet szubjektív és csalóka; ha véleményünket nem módszeres kutatásokra, hanem impressziókra alapozzuk, ugyanarról a dologról homlokegyenest ellenkező álláspontokra juthatunk. Korábban Aradra, máskor Zentára és Szabadkára menet, most pedig idefelé jövet azt mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy a Szeged körüli úthálózat sokat korszerűsödött, s ez nyilvánvalóan a város fejlődésének sem tesz rosszat, sőt kifejezetten segítheti a piacok híján 1990 után összeomlott nagyhírű könnyűipar revitalizálását. Biztosra vehető, hogy a Lézerközpont felépítése is csak előnyökkel fog járni, feltéve, ha a város és a központ vezetése megtalálja egymással a hangot. Az összhang, a konszenzus egyébként más területeken és általában is fontos. Az 1879 utáni szegedi városvezetés azért volt képes nagyot és máig hatóan érvényeset alkotni, mert tudta és érvényesítette ezt a maximát. 1970 júniusában, amikor a Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára felvételizve először jártam ebben a városban, nem gondoltam, hogy közel 50 év múltán ilyen megtiszteltetésben lesz részem. És valószínűleg azok sem gondolták, akik miatt három év múltán jobbnak láttam elhagyni akkori álmaim városát. Juhász Gyulával kezdtem, engedjék meg, hogy vele is fejezzem be. 16
