Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Lencsés Gyula: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma külföldi kapcsolatairól
Lencsés Gyula A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma külföldi kapcsolatairól Tömöri Violának angol nyelvű publikációja volt napirenden. Tömöri 1937. október 16-i levelében érdeklődött, vajon volna-e lehetőség bekerülnie Bronislaw Malinowski folyóiratába, a Slavonic Review-ba. Az angolok ugyan támogatták az ötletet, azonban saját folyóiratukat, a Sociological Review-1 javasolták: „Ami a cikke publikálását illeti (a Dudaron tartott előadására gondolok) már kérdeztem Alicket," hogy szerinte Ön hozzájárulna-e, hogy mi jelentessük meg. Más anyagokkal együtt elküldte véleményezésre a Sociological Review című folyóirat egyik szerkesztőjének. Ebben az országban ez az egyetlen szociológiai folyóirat és a színvonal igen magas. Nagyon büszkék lennénk, ha megjelenne benne az Ön cikke" (Lencsés, 2019: 613-614).12 Csak sajnálni lehet, hogy Tömöri Violának végül mégsem jelent meg cikke a rangos folyóiratban. Buday György 1937. végi angliai tartózkodásának kezdetén - amelyből végül élete végéig tartó emigráció lett - a dudari kutatás Londonban élő résztvevői segítettek a beilleszkedésben.13 Ez a társadalomtudomány síkján is rejtett magában lehetőségeket: Buday részt vett az Institute of Sociology rendezvényein. így - többek között - alkalma volt találkozni a kulturális antropológia két meghatározó alakjával, a már említett Bronislaw Malinowskival és Alfred Radcliffe-Brown-nal.14 Buday 1946-ban hivatalos volt a neves városszociológus, Lewis Mumford londoni előadására is (Lencsés, 2019: 641- 642).15 Buday segített a dudari kutatási anyagok feldolgozásában, publikált az Institute of Sociology kiadványában, segített a dudariakkal való kapcsolattartásban, és évtizedeken keresztül információforrásként szolgált az angolok számára a Művészeti Kollégium tagjainak sorsáról.16 A dudari falukutatás utóélete Reitzer Béla szempontjából is különlegesen alakul, és mindez egészen tragikus fénytörést kap, miután tudjuk, hogy munkaszolgálatosként néhány évvel később megölték. Reitzer a dudari kutatócsoport egyik Angliából érkezett tagjával került közeli személyes kapcsolatba. Theodora Bremner, aki kutató- és szerzőtársa is volt Dudaron, mindent megpróbált annak érdekében, hogy Reitzer kimenjen hozzá Angliába, ösztöndíjat is szerzett volna neki. Reitzer hozzá való személyes kötődése azonban sokkal kevésbé volt intenzív, ráadásul ekkor még Magyarországon remélt magának biztos állást. Majd amikor hajlott volna egy hosszabb angliai tartózkodásra, addigra a korábbi kedvező feltételek már nem voltak adottak Reitzer fogadására.17 Nagyra tartották az Institute of Sociology részéről Ortutay Gyulát, aki személyesen ugyan nem volt jelen Dudaron, de rendkívül tartalmas angol nyelvű előadását elküldte a kutatás résztvevőinek. Az angolok számon tartották és 1945 után, amikor Ortutay pozíciójánál fogva többször is járt Londonban, keresték a vele való kapcsolatot. Találkozásra azonban szervezési nehézségek miatt nem került sor.18 Buday György még 1970-ben is küldött Ortutayval kapcsolatos anyagot Dorothea Farquharson részére.19 139
