Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Horváth Ferenc: A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában
Horváth Ferenc----------------A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában rületévé változott. A lakosság szinte az élet minden mozzanata után adót fizetett, a mészárosok kivételével, akik, ha nem is önszántukból, a török postaszolgálatot látták el. Csak súlyosbította a kilátástalan helyzetet a magyar portyázó végvári katonák gyakori hatalmaskodása, pusztítása. Tehát a vár egyértelműen a megszálló török uralom, a kiszolgáltatottság jelképévé lett. A császári sas árnyékában A török alóli felszabadulás 1686-ban talán még szorultabb helyzetbe hozta a lakosságot. A várba állandó osztrák helyőrség települt, a város katonai és kamarai igazgatás alá került. Szakály Ferenc találó megjegyzése szerint török garnizonból császári garnizonná alakult át egy jó negyedszázadra. A császári csapatok egyértelműen megszállóként viszonyultak a városhoz. Az csak bonyolította a helyzetet, hogy a német helyőrség mellé a Palánk és a sáncok védelmére rendelt magyar huszárokból álló nocionálmilicia és az ide telepített rác határőrség is a lakosság terheit növelte. Lambion hadmérnök beszámolója szerint 1695-ben a Palánkot mintegy háromezer rác és magyar lakta. Az azonban egyértelmű, hogy a város közjogi helyzetének rendezéséig, a 18. század elejéig, a városban a német kommandósé, a vár katonai parancsnoké volt a döntő szó. A katonaság mellett a kamarai prefektúra volt a város életének másik döntő meghatározója. A katonai és kamarai fennhatóság súlyos hatáskör- és tekintélyvesztést jelentett és szinte elviselhetetlen súllyal nehezedett a városra. A csaknem teljesíthetetlen adó- és robotszolgáltatások, a szünet nélkül átvonuló hadak és ellátásuk, a helyőrség túlkapásai és az állandósuló beszállásolások a szegediek számára a török időkénél is súlyosabb terheket jelentettek. A Rákóczi szabadságharc idején a viszonyok még zűrzavarosabbá váltak. A sikertelen kuruc ostrom után a német várparancsnok, Globitz őrnagy alá besorozott magyar huszárok Rákóczi oldalára álltak, majd az Alsó- és Felsőváros magyar lakosságával és a ferencesek jó részével együtt elhagyták a várost. Rákóczi Kecskeméten és Gyöngyösön telepítette le őket. A vár ekkor is - mint a császári hadak bázisa - a Rákóczi-párti szegediek számára negatív tényezőt jelentett. Az ellentétek a szabadságharc után Cometh kamarai felügyelő és Herberstein várparancsnok működése alatt csúcsosodtak ki. Ők és a városi tanács egymással versengve vádolták be egymást. Egyrészről a város ellenkezéséért, amellyel úgymond a „határvédelem hatékonyságát" veszélyeztették, másrészről a város jogainak megsértéséért és az osztrákok önkényeskedéséért. Az 1714 és 1716 között felépült Eugenius erőd munkálataihoz a város és környék kényszermunkásainak tömegét, a város téglaégető kapacitásának nagyrészét igénybe vették. A város azonban szívós harcot vállalva 1712-ben az országgyűlésnél érte el régi, még a középkorban megszerzett jogainak elismerését. Majd 1719. május 21-én - az 1543 óta függőben levő helyzete rendezéseként - III. Károly szentesítette a szabad királyi városi jogállását. 116
