Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Marjanucz László: Szeged hosszú 18. százada
Marjanucz László Szeged hosszú 18. százada királyi jogait elismerték és törvénybe iktatását elfogadták. A régi újszerzeményi ajánlat (Szeged népe kérje kollektív fölvételét a Határőrségbe, mert így csökkennének a terhek, a hadi státus pedig nagyobb jogvédelmet ad, mint a kiváltságlevél) végképp elúszott, ellenben az 1715. évi 37. törvénycikk becikkelyezte Szeged kiváltságait, a 107. törvénycikk pedig leszögezte: „a karok és rendek Szeged városát volt rangjába, szabad királyi városi jogállásába ismételten visszafogadhatónak határozzák meg" (Farkas, 1985: 88-89). A szabadalmas diploma Fönti törvény végrehajtása azonban a közben kirobbant török háború miatt késett. így III. Károly csak 1719. május 21-én adta ki a Szeged város jogait és kötelességeit tartalmazó díszoklevelet. A rangból részben közjogi, részben magánjogi természetű jogok és kötelességek származtak. Legfontosabb közjogi kiváltsága volt, hogy Szegedet, mint az ország 4. rendjének tagját, valóságos nemes embernek tekintették, az országgyűlésre „regalissal" (királyi meghívó-levél) hívták meg. Saját területén földesúri jogok illették meg, azaz senki más földesurat elismerni nem tartozott a királyt kivéve, eladni vagy elzálogosítani nem lehetett, s nemesi jogállásából következett, hogy a tanácsot és a polgárok egyetemét az ország igazi, kétségtelen nemesének tartották (Csizmadia, 1940: 63). A nemesi jogállásból következett továbbá, hogy területén kívül is földbirtok ura lehetett (Tápé, Kistelek), s gyakorolhatta a földesúr hasznos jogait (pusztabérlet, legelőhasználat, szántóföld- és réttulajdonlás). Tápé földesuraként Szeged küldöttei elnökölték a falu tisztújítását, s a megválasztott bírót is a szegedi tanács erősítette meg. Röszke esetében még közvetlenebb volt a város irányító szerepe, mert a tanács egyszerűen megbízott 3 helybeli lakost a falu igazgatásával (Vincze, 1942: 9). Tápé és Kistelek lakói 1848-ig jogilag úrbéres jobbágyok. A szőregi uradalom 1781-1831 között Szeged földesúri joghatósága alatt állt különböző jogállású néppel: Szőreg, Gyála, Újszentiván úrbéres jobbágy, Rábé és Térvár szerződéses kertész, Ószentiván árendás kertész, Újszeged csak házhellyel bíró, gyalogrobottal és cenzussal tartozó letelepült zsellér státusban. Hivatalos adatok szerint 1773-ban Újszegeden 14 háztelek volt (Máté, 2014:16). Megillették a várost a királyi kisebb haszonvételek (borkimérés, korcsmáltatás, húsmérés, malomjog, téglaégetés, sörfőzés, stb.), melyek egy része ma is megvan, mint a földbirtoktól elválasztott önálló államhatalmi jogviszony. Közülük a XVIII. században legértékesebb a bormérés volt, mert az számított a lakosság fő jövedelemforrásának. Jóllehet a polgár egyhuzamban legföljebb pár hétig mérhette saját borát. Szeged a téglaégetési jövedelmet maga élvezte, a téglaégető kemence a városé volt, az égetésért jövedelmet húzott. A malomjog helyzete sajátosan alakult, mert a diploma elismeri a magántulajdonú malmokat, de a város díjat szedhet utánuk. 100
