Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Ifj. Lele József

belőle.”29 A gilisztacukorról írja Bálint Sándor: „Gilisztacukor, 1. cicerecukor, cicörcukor - aprószemű gyógycukorka (Semen Cinae condatea) gilisztabán- talmak ellen, más néven gajisztacukor.”30

Bőrbetegségek gyakran támadták a testet. Kamillateával mosogatták. Főként a lányok, menyecskék igyekeztek szép arcuk bőrét óvni, rendben tartani. „Ezek a nőszemélyek titkon fejt kancatejjel mosogatták arcukat." [LE) Mások szerint hatásos volt az esténkénti, savóval való kenegetés, majd reggeli friss víz. Akinek ekcémája volt, beteg testrészét kékköves tejoldattal kene- gették.

Cukorbajban, cukorbetegségekben szenvedők mindig voltak Apátfalván is. Egyike volt azon betegségeknek, amelyet nagyon titkoltak, ugyanis akiről kiderült, annak nehézzé válhatott a párválasztás, a házasság. Főként örökletesség nyomán alakult ki ez a betegség, de kaphatták a helytelen táplálkozástól is. ,flki ebben a betegségben szenvedett, az nem igen vitte utcára a baját. Azt mondották az idősek, hogy aki sok vizet iszik, sokat alszik, mert mindég álmos, az cukros. A cukorbajosokkal őrölt paprikát etettek." (AB) Egyik-másik cukrosról a családja sem tudott, s mert nem is vigyázott, könnyen keletkezett nagyobb baja, például szemgyengeség.

Csípésre ecetes ruhát borítottak, azzal simogatták.

„Csontrepedésre - írja Szigeti György - húgyos sárgaföldet, vagy ecetes káposztalevelet raktak, de olyan is volt, aki magát a savanya káposzta levelét rakta.”31 Daganatra friss bodzafa-gallyat raktak, ami átmelegedve tudott használni. Volt, aki a gallyak héját tartotta foganatosabbnak. Megemlítették a főtt mályvával, illetve a sült vöröshagymával való borogatást is.

Derékfájással leginkább az idősebbek vesződtek, s szenvednek tőle a maiak is. Az átfázott derék jól bírta a meleget. Régen a kemence melegét, másutt zacskóban melegített sót használtak a gyógyuláshoz. A sok hajlongástól szenvedő derekát meg kellett nyomkodni, vagy az unoka taposta meg. „Az én derekam is fájt. Javaslatra egy szál deszkára feküdtem, nem az ágyba esténként, de volt, hogy napközben is. Elmúlt." (LE) Akinek fájt a dereka, azt a hátával vettük a hátunkra, megemeltük és jól megrázogattuk. Recsegett-ropogott a háta, dereka, de jót tett neki ez a mozgatás, az idős embernek is." (KJ)

Epebajban szenvedők éppúgy titkolták betegségüket, mint a cukrosok. Emlegették, hogy aki epebajban szenvedett, azzal pálinkát itattak, arra meg

29 Szigeti György 1974, 6.

30 Bálint Sándor 1957, 2, 212.

31 Szigeti György 1974, 8.

502