Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások
Hagyományos gyógyító eljárások petrezselyemlevél teát. „Nékem is volt epebajom: epeköveim keletkeztek. Úgy jelentkezett, hogy amikor fűszeresebb kosztot ettem, nagy fájdalmaim voltak. Januártól szüretig szenvedtem vele, mégis műtét lett a vége. Pedig amikor kádba eresztett meleg vízbe ültem, úgy tetszett, enged a fájásból." (LE) Égett seb több okkal is keletkezhet. Ha tűz égette, mielőbb hideg disznózsírt kentek rá. Gyakori volt az is, hogy a fölvert tojásfehérje habjával kenték. Ha például a forrázott seb fölhólyagosodott, krétaport kapartak rá, ami kihúzta a sárvizet. Fagyásra - Apátfalván is káposztalevelet raktak a sérült testrészre, amit le-lecseréltek. Fejfájásra, annak enyhítésére régen alkalmazták a párolgó káposztalevél gőzét, a torma szagolgatását, annak levével pedig a halántékot és a tarkót kellett dörzsölgetni. Mindezek híján (vagy mellett) jót tett a hideg vizes borogatás is. A fájdalmakat - okától függően - úgy lehetett megelőzni,ha keveset idegeskedtek, nagy melegben az asszonyok kendőt, a férfiak kalapot viseltek, és a vérnyomást is ellenőriztették. Régen ez utóbbi megállapítására azt figyelték, hol fáj a fej: ha a tarkó fájt, akkor a vérnyomással volt baj. Ilyenkor fokozottan ügyeltek az időjárás változás fogadására is. A fene Apátfalván is az egyik legkegyetlenebb szitkozódás-forma, amely szerintük rák féleség. Akire azt mondják, hogy „Egyen meg a fene!", ha komolyan veszi és megsértődik, az állandó rágondolás miatt meg szokott betegedni. Ezért azt az embert, aki fenével szitkozódik, megvetik. „Ha valaki nem bír magával, kötekszik, nyughatatlanságával másoknak is árt, az a fene övésibe van, annak rákfenéje van." (AB) A ficam, a rándulás nem betegség, hanem rövid ideig tartó, igen nagy fájdalommal járó állapot. Keletkezhet rossz mozdulatból, rossz lépés nyomán, ami miatt csuklóban mozdul ki váratlanul a csont. Csontkovácshoz, imádsággal gyógyítóhoz vitték ilyenkor a sérültet, s ott a fájó test visszaillesztgetése és simogatása, fújása közben végzett imádság közepette, egy hirtelen mozdulattal billentették helyére a kimozdult részt. Diószegi Vilmos gyűjtött egy idevonatkozó imát: „Mikor az Úr Jézus a földön járt, szamarának a Iába megfájult. Arra járt Szent Cicella. Szent kézivel simogatta, szent szájával fújogatta: hús húshon állj, vér vérhön állj, ín ínhoz állj."32 32 Diószegi Vilmos - Pongrácz Lóránt 1967. 503
