Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások
Hagyományos gyógyító eljárások tölgyfalevelet főztek, mézzel keverték kenőcsszerűre, és avval kenegették, amíg el nem múlt. Egyik barátomnak is volt ilyen, aki a mézet nem szerette. Mondta is, hogy ha mán a számon nem ízlik, most a fenekem jóllakik vele. A komám apja is aranyérbajban szenvedött. Az is ilyen kenőccsel gyógyította ki magát. Aztán nem emelt, vigyázott a koszttal, hogy minden nap meglegyen a normális széklete, és igyekezett nem fölfázni. Úgy elmúlt néki, hogy szinte el is felejtette." (LE) Antal Balázs úgy emlékezett, hogy „zsírszódás szappannal való alapos mosogatást követően tiszta birkahájjal kellett kenegetni, és olyat lehetett csak enni, ami nem teszi keménnyé a székletet. Másképpen mit sem ért a gyógyítás." Árpa főként a fiataloknál, a szem egyik sarkában keletkezett, igen kellemetlen, olykor fájdalmas, valójában az árpaszemre hasonló dudor. Névmágia nyomán árpaszemmel kerekítették (balról jobbra körkörösen simogatták a széle közeiét). Keletkezésének közelségét az egyre intenzívebb viszketés jelzi. Majd pár napos gyógyulást követően is viszketéssel múlik el. Dörzsölgetni nem szabad. Megelőzésére, de gyógyításához is használták, s használják ma is a langyos kamillateás mosogatást. „Azt hallottam, hogy akinek árpa van a szemén, azt szembe kell köpni váratlanul. Meg azt, hogy megfőzött kamillafüvet fehér ruhába csavartak, és avval borogatták. De olyat is hallottam, aki tejföllel kene- gette." (AB) „Amikor a galamb nyakát elcsavarták, úgy álltak, hogy annak a vére az árpás szömbe belecsapódjon. Attól elmúlt az árpa." (FK) Diószegi Vilmos gyűjtéséből tudjuk a képzelt beszélgetést: Árpa van a szememen.- Hazudsz! Ezt háromszor ismételték. Azután az, akinek a szemén volt az árpa, báromat köpött: pű, pú. Azt’ elmúlt.’’23 Bélbántalmak, fejfájás gyógyítására, a fájdalom enyhítésére itták a székfűvi- rág-, fodormenta-, az akácvirág-, illetve a köménymagos teát. Mások a hideg tejfölt tartották hatásosnak, vagy a savót. Bélférgessel pörkölt árpát etettek. Azt, hogy bélpoklos „tréfásan arra mondták - említi Szigeti György - aki sovány létére nagyon nagy étkű volt: »Te bélpoklos, nem dolgozol annyi értékűt, mint amennyit megeszel!« Sokszor azért evett többet valaki - különösen gyerek -, mert gilisztás volt. Olyankor gilisztacukorral hajtották azt ki 28 Diószegi Vilmos - Pongrácz Lóránt 1967. 501
