Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Szellemi kultúra - ifj. Lele József: Hagyományos gyógyító eljárások - Betegségek, gyógyítások

Ifj. Lele József- mondotta egyik adatközlőm. Mindenütt tapasztalható a fenti mondat igazsága, s az is, hogy: „Régönte sokkal nyugodtabbak vótak az emberek: minden munkának és pihenésnek is megadták az idejét, és a kosztolást sem vitték túlzásba." (AB] Antal Balázs gyermekkorában hallotta az öregektől, hogy akit szél ért, azt pünkösdi bodzaág füstjével gyógyították. ,ftpám mondta, hogy aki sokat kiabál vagy nagyon hangosan danol, azt nem üti guta. Mostan pedig nem kéne sok füstölt húst enni, az árt." (FK)

Az ajakrák - írja Szigeti György - leginkább pipás emberek betegsége volt.25 A pipaszár kemény csutorája elkoptatta a fogat is. Ha valakinek a szája széle kisebesedett, az általában sohasem gyógyult be, de nem lehetett gyógyítani sem. Mivel a régi öregemberek között Apátfalván is sok lehetett a pipás, s mivel ennek a betegségnek az emléke fönnmaradt, csak sejtettük, hogy nem kevesen szenvedtek ajakfájdalomtól.

Allergiában manapság sokan szenvednek. A régi Apátfalviak ezzel szemben is nagyon edzettek voltak, szervezetük ellenállt. Ha mégis volt, aki szagra, illatra, valamilyen ételre, netán virágporra érzékeny volt, azt mondták: „Majd kinövöd”. Az allergia szót azonban nem ismerték. Aki pedig az időjárás változásaira volt fokozottan érzékeny, az vigyázott magára. Legtöbben a szívfájást, talán annál is többen az izületi bántalmakat említették: „Pár nappal az időváltozás előtt mán jelzőit a bokám, gyütt is a hideg." (AB)

Akit asztma gyötört, régen nem fektették tollas párnára, párnatokjába kukoricacsuhét tettek.

Alkohol meggyulladásáról is ír Szigeti György. „Rendszerint pálinka gyulladt meg abban, aki túlságosan sokat ivott, vagy itattak vele, mert azt is tartották, hogy akit le akartak szoktatni a pálinka ivásáról, avval meg kell azt utál- tatni, vagyis annyit kell adni neki, amennyit csak meg bír inni. Akiben azután meggyűlt a pálinka, annak valósággal füst jött a szájából. Ilyenkor azután édes tejet itattak vele, avval oltották az égő pálinkát. Ha nem volt kéznél tej, akkor bevizeltek a szájába, esetleg bögréből vizeletet itattak vele.”26 27

Anyajeggyel „a legtudósabb gyógyító sem tudott mit kezdeni. Szegedre vagy Makóra mentek, és ott - ha az illetőt nagyon zavarta, mert nem jó helyen volt -, leoperáltatta." (AB)

Aranyértől sokan szenvedtek régen is. Erőlködéstől, felfázástól egyaránt előjött, sőt, öröklés nyomán is. Gyógyítására „őrölt fodormentalevelet és

26 Szigeti György 1974, 2.

27 Szigeti György 1974, 2-3.

500