Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Halászat
Vízi élet Éjjeli halászat. Nagylaki halászok Csanád megye alispánjától 1889-ben az éjszakai halászat korlátozását kérték. A marosi halászok szerint a nappali nagy zaj, a hajók és a tutajok közlekedése, továbbá a szeles idő lehetetlenné teszi a halászatukat, eredményesen halászni csendes, holdvilágos estéken s éjjelenként, továbbá korán reggel lehet. Mivel a korlátozás megélhetésüket veszélyeztetné, ezért tiltakoztak.18 Csali. A legáltalánosabb csali a lóbogár és a giliszta. Az előbbit trágyadomb körül, az utóbbit a nagylaki fekete földekből szedték. A gilisztát fadobozba vagy rossz ka to n a kuff erbe pakolták, közéjük rétegesen porhanyós vakondtúrás földet szórtak. A ponty kedvelte a tejbe áztatott kukoricát. Előfordult, hogy Mátó János Dorozsmára elment kishalakért, egyszerre kocsival annyi csíkot hozott, hogy egy hétig is elég volt. Egeret meg ötszázat is összefogott, de csakis mezei egeret. Ezeket skatulyában tartották. Lóbogárral egész évben lehetett halászni. Békát és egeret úgy kellett ráhúzni a horogra, hogy a feje kimaradjon. Az apróhorogra a gilisztát félbevágták. Nagyon kedvelték a tiszavirágot, a piliskét, aminek másutt a neve kilísz, kérész, kérísz. Ennek a lárváját éppúgy alkalmazták, mint a kifejlett példányokat. Ez már majdnem teljesen kipusztult. A piliske ideje a nyár, a paradicsomé és főtt kukoricáé a nyár és az ősz, gilisztával ősszel érdemes csalizni. Kézzel való halászat. Fejes István megfigyelte, hogy tavaszi jégzajláskor a megriadt halak a torlódó jégtáblák közé szorulhatnak, és kettévágja őket az éles jégperem, vagy kiugranak a jégtábla hátára. így könnyen össze lehet őket gyűjteni. Máskor a Maros kiöntött, és a szigetek gödrei megteltek vízzel. Hirtelen apadni kezdett, és a halak a gödrökben rekedtek. Ahogy újbóli áradáskor csak egy kicsit is csörgedezni kezdett vissza a víz a borozdákon át, a halak rögtön megindultak, és a borozdák vizében ugrálva, vergődve próbáltak a folyóba jutni. Fejes Istvánt az égen kerengő madarak vezették oda, s ingében, nadrágszárában hordta el a halakat. Rekesztő halászat. Legfontosabb eszköze a varsa. A mai legidősebb halászok, így Mátó János is még használta a vesszővarsát. A hosszú, csomómentes gyűrűcevesszőből készítette. Voltak, aki szilfavesszőt vagy fűzfavesszőt alkalmaztak. A gyűrűcét a szigeteken vagy a partoldalban vágták. A vékonyából hósöprűt, a vastagjából varsát kötöttek. A vesszővarsák három-négy méter hosszúak és háromkarikásak voltak. A legkisebb karika, köre átmérője kb. 25, a középsőké 120-130, a harmadiké 180 cm. A korcok egy méternyire 18 Maros 1889. jún. 13. 25
