Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Halászat
Tóth Ferenc estek egymástól. A gyűrűce bírta a csavarást, valóságos hálót tudtak belőle készíteni. Az ujjnyi vastag vesszőket hajasan dolgozták föl, és természetesen a vesszőt - mint a kosárfonásnál - új szállal toldották. Egy vesszővarsát két-három nap alatt fontak meg, egyesek még eladásra is készítették. Használat közben a vessző haja lepállott. Külön fonták meg a tölcséresen keskenyedő versikét, amelyet belenyomva a varsába, vesszővel be is kötöttek. A versikén beúszó hal visszafelé már nem tudott jönni. A megfogott halat nem a versike eltávolításával szedték ki, hanem kaput csináltak a varsára. A halat ennek kinyitásával rázták ki a ládába. Az új varsa könnyű volt, ezért a közepébe terméskövet raktak, hogy az nyomja le a víz fenekére. Miután elázott, már volt elég súlya. Használatkor nem karóval rögzítették, hanem vadszőlővenyigével vagy iszalaggal (ezen termett a vad árvalányhaj), később dróttal kötötték ki a partra levert karóhoz. A vesszővarsához két kötél járt: a rövidebb tartotta közelebb a parthoz, mert annak oda kellett feküdnie a partoldalhoz, a vezérkötelet pedig addig engedték, ameddig az adott hely igényelte. A vesszővarsának nem volt terelőszárnya. Kemény partoldalnál rakták le, ahol szűk volt a víz. Mindig víz ellen tették le, mert a hal fölfelé úszik. Reggelente nézték meg, aztán mindjárt vissza is rakták, mert ha megszáradt, széthullott. A vesz- szővarsa egy nyáron „tette". A vesszővarsát rendelettel igyekeztek kitiltani a gyors sodrású Marosról, de egyesek még a második világháború előtti években is használták. A hálóvarsa teljesen kiszorította a vesszőből készültet. Ezt könnyű volt előállítani. Három- vagy ötkarikásakat készítettek. A karikát, abroncsot vesszőből hajlították, legjobbnak a kökényt tartották. A faabroncsokat korunkra a műanyag teljesen kiszorította. Egy hálóvarsához két kiló cérna kellett. A nagylaki kendergyártól szerezték be; olyan sima volt, mint a házicérna, de még az ún. befőtt-lekötő madzagnál is vastagabb. A hálóvarsán is volt versike, de a halak terelésére szárnyat is alkalmaztak. Kerítőhalászat. A tavaszi jégzajlástól májusig, júniusig pirittynek nevezett kerítőhálóval halásztak. A piritty nyolc-tíz méter széles, harminc méter hosz- szú volt. A két végét leszűkítették három-négyméternyire. A hálónak nagy öble volt, ezért kellett szélesre kötni. Mindkét végét két-két kötéllel húzták. A háló tetejét deszkák tartották a víz színén, az aljára régen ló csontokat, később félméterenként tizenöt-húszdekás ólmot kötöttek. A pirittyel való halászáshoz két ladik és négy halász kellett. Kis és nagy, zavaros és tiszta vízben egyaránt alkalmazták. A nagyhálózást mindig föntről kezdték, és lefelé haladtak. A halászok a ladik két oldalán, egymástól két burkony távolságban 26
