Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Halászat

Vízi élet

7. kép: Borbély András varsa leszúrásakor.

Az evezőt akácfából kifűrészelték, majd otthon gondosan kifaragták. A jó evezőnek vékony a tolla, sima a nyele, vége mankóval ellátott. A ladik hátulján, szénakévén ülve eveztek. Ha nem akarták a halakat megzavarni, ki se vették a vízből az evezőt, olyan csendesen eveztek.

A Maroson a ladikos vízi közlekedés legegyszerűbb módja a taszigálásvolt, a halász a part szélén haladva evezővel lökdöste, taszigálta csónakját. Kerekes István a torkolattól Makóig nyolc óra alatt, Apátfalvától Aradig egy nap alatt taszigálta föl a ladikot. Mélyebb vizű folyóknál a taszigálásra nem igen nyílt lehetőség.

Könnyebb evezési mód volt a sziklanyozás. A ladik oldaldeszkájának tetejére kilincset, befűrészelt deszkadarabkákat szegeztek, ennek vágatába akasztották a kerekre hurkolt kötéldarabot, a szikianyt. Hogy a sziklany a kilincsből ki ne csússzon, belül egy vékonyabb karót dugtak bele. A Maros pécskai szakaszán ezt ciklonnak nevezték, a ladik fölső szélére az adott burkonytól jobbra és balra 20-25 mm-es lyukat fúrtak, ebbe húzták be ciklont, egy kötéldarabot, amely körülölelte a burkonyt, és belül görcsöt kötöttek rá. Cikionozva, szikla- nyozva kisebb erőfeszítéssel tudtak evezni.

23