Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Vízi közlekedés és teherszállítás

Közlekedés, teherhordás, árucsere

szeszélyessége megnehezítette, és gyakran lehetetlenné tette. Márton György a Maros alföldi szakaszáról 1914-ben készített tanulmányában a következő módon mutatta be azt, hogy az előbb említett jellemvonások miképp befolyásolták a vízi közlekedést és teherszállítást: „Kis vízállás mellett csakis a tutajozás, de az is csak folytonos elővigyázattal lehetséges, mert a folyó sodra folyton egyik partról a másikra csap át, s a vigyázatlan tutajozó könnyen zátonyra juthat. Különösen veszélyesek azok a pontok, ahol a folyó szétterül. Ilyen helyen sokszor a mederből kiemelkedő zátonyok a folyót két-három ágra is osztják, s ily módon a vízmennyiség is megoszlik [...] a teherhajók [csakis azok közlekednek rajta) csupán úgy haladhatnak nyugodtan előre, ha a hajó orránál folytonosan méri egy ember a víz mélységét, s a hajót a mélyebb helyek felé kormányozza.” Márton György szerint a folyó mindaddig nem válhat hajózhatóvá, ameddig „medréből a felhalmozott zátonyképző törmeléket el nem távolítják, a szétterpesztett folyórészleteket meg nem szűkítik, s ily módon a medret egyenletes mélységűvé nem teszik."8 A Marost az Alföld leggyorsabb vízjárású folyójának tartotta, mivel a vízgyűjtő terület kőzetviszonyainak köszönhetően a csapadék gyorsan zúdult le. Ezzel magyarázta azt, hogy a többi alföldi folyóhoz képest esése, sebessége aránylag nagy, medrét pedig óriási energiával alakította. A mederfenék, a zátonyok és a víz sodorvonalának elhelyezkedése szinte minden nagyobb áradás után változott.9

Apátfalva határában, az 1880-as évek végén kikötő létesült, amely a Szilvások elnevezésű határrésztől számítva 300 folyóméter hosszúságban terült el, rakodásra pedig 1500 négyzetméternyi térség állt rendelkezésre. A vízi járművek a kikötőben nyolc napig ingyen tartózkodhattak. A kikötési díjakat naponta az egyik falusi esküdt szedte be, a helypénz pedig a községi pénztárat gyarapította.10

Az első világháború után a Maros határfolyóvá vált, emiatt a vízi teherszállítás jelentősége nagymértékben csökkent. A román állam olyan magas vámot vetett ki a leúsztatott fenyőfára, hogy 1925-re a tutajozás teljesen megszűnt.11 A vízi szállítás a Nagylaktól a torkolatig terjedő szakaszra korlátozódott, azaz lokális jelleget öltött. Az 1930-as és az 1940-es években főleg gabonát és

8 Márton György 1914, 289.

9 Márton György 1914, 287.

10 Magyar Nemzeti Levéltár. Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (a továbbiakban: MNL CsML ML) Apátfalva községi iratai. Önkormányzati iratok. Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, (a továbbiakban: AÖK) 1887. 21

11 A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kerület X. évi közgazdasági viszonyairól. 1925.59.

235