Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Gyökértermesztés
Fodor Ferenc A gépesítés következtében a gyökértermesztés munkálatai könnyebbé váltak. Ez köszönhető volt a helyi gazdálkodók leleményességének, és a téesz mind fejlettebb gépállományának. A gyomirtózást, vegyszerezést is gépesítették. A gyökérásás munkálataiban a legnagyobb könnyebbséget azonban a traktor után szerelhető gyökérkihúzó föltalálása jelentette. A hidraulikavezérléssel irányítható, keretre szerelt csoroszlya vége ferdén görbített, mely a sor mellett, mélyen a gyökér alatt haladva, kiemeli azt a talajból. Egyszerre egy sort hajtott, így a fölásandó területen körbe járt. Míg egy sort föllazított, addig az előző sort fel kellett szedni. Azért, hogy a traktornak ne kelljen várakozni, a szedéshez több munkás kellett. A szedés október közepétől november elejéig tartott. Egy géphez 18-20 személy kellett. Gyökérásáskor az egész falu munkában volt. A rokonság, szomszédság, barátok összefogtak, kalákában dolgoztak. Az ásást mindenki maga szervezte. Úgy mondták: behívogattam pl. szerdára. A munkát az asszonyok szervezték. Mindenki bejelentette előre, mikor kinél lesz az ásás. Mindenki tudta, kinek hány nappal tartozik. A gyökérhúzó gépet már napokkal előre leigényelték. Egy nap 2-3 háztáji földet tudtak fölszedni. Később azok, akik munkahelyi elfoglaltságuk miatt nem tudták visszasegíteni, a munkát kifizették. Ügyesebb asszonyok szervezésével 20 fős brigádok alakultak, akik fővállalták egy-egy darab kiszedését, fizetésért. A tulajdonos ekkor is ott volt, irányította a munkát. Ilyenkor ételt nem adtak, de reggelire volt pálinka, majd üdítő, sör stb. A gyökér betakarítása jó hangulatban történt, a kisközösségek összefogásának nagyszerű példája volt. Az 1980-as évek közepétől azonban a gyökérszedés egyre inkább napszámos munkává vált. A fölszedett gyökeret mindenki a háza előtt az utcán, prizmába rakva tárolta. Télen kukoricaszárral takarták le. Jó idő esetén innen válogatták föl, és készítették piacra. Az 1970-es évek elejétől új gyökérfajták jelentek meg, a cukor gyökér és a berlini félhosszú. Koraiságuknak köszönhetően, már Mátyás nap (február 24.] tájékán elvetették, ha az időjárás megengedte. Ezt korán fölszedték. Fölszedés után megmosták, majd 4-5 szálat összekötöttek. Tíz csomót kötöttek egy kévébe, így árulták a piacon. Ez volt a csomós gyökér. Később egy csomóba 2-3 gyökér mellé 2-3 sárgarépát tettek. Ezt vegyesnek nevezték. A csomókat nagyság szerint osztályozták. Az első, második osztály után a legapróbb gyökeret gubacsnak nevezték. A termést a ZÖLDÉRT vállalat helyi fölvásárló telepén értékesítették, de az 1970-es évektől már sokan Budapestre, a nagybani piacra a Bosnyák térre, illetve később a Gyáli úti nagybani piacra jártak. 222
