Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Gyökértermesztés
Fodor Ferenc ki voltak fogva. Akkor mondta apám nekik, gyerünk tovább, ez már nem a mi földünk. A másik évben, amikor a közösben lett szántva föld, akkor már a lovak kint voltak az istállóban, már egy tagban volt a föld és mentek arra lovakkal, kocsival, a mi lovunk ugyanúgy le akart menni az útról a nyári állásra, ahol meg szokott állni. Ez már régen nem a mi földünk, mondta apám a lovaknak, gyerünk tovább. Hosszú idő kellett, míg elfelejtették."36 Az 1950-es években elkezdett téeszszervezés kevés eredménnyel járt. A hozzá nem értő vezetők és a kötelező előírások - gyapot, ricinus stb. termesztésének kötelezettsége - miatt az állapotok tarthatatlanok voltak. Ugyanakkor a kuláküldözés és a kötelező beszolgáltatási rendszer is próbára tette az apátfalvi parasztságot. „A kiszolgáltatottság érzését az is fokozta, hogy a kivetett terheket, és a már beadott mennyiségeket a községi tanács nem tartotta nyilván. [...] az emberek nem tudták pontosan hátralékaikat, de ha tudták, akkor sem értek vele sokat, mert a házról-házra járó »elszámoltató bizottságok« kíméletlenül elvittek mindent, amit megtaláltak.”37 1960-ban az apátfalvi lakosok közel 20%-a élt a külterületen, és 66%-a élt a mezőgazdaságból. A falu határában több mint 400 tanya volt.38 Az 1960-as évek után megkezdődött ezek fölszámolása. Ekkorra már sok tanya üres volt. Sokan portát írattak, házat építettek, vagy beköltöztek a meglévő falusi házba. A megmaradt tanyatulajdonosokat kártalanították, a tanyákat elbontották. Az 1970-es évek elején már csak a Csikota dűlőben volt pár tanya. A Walmon- öntözőberendezések beállítása miatt azonban ezek is elbontásra kerültek. A megváltozott körülmények ellenére az apátfalvi parasztság igyekezett megtartani korábbi mezőgazdasági kultúráját. A gyökér- és a hagymatermesztés tovább folyt, elsősorban nagyüzemi keretek között, de lehetőséget biztosítottak saját gyökérföld használatára is a családok számára. Kevés magángazdaság maradt. Magánkézen csak a Maros árterületében lévő gyümölcsösök, a téglagyár és a Kenderföld által behatárolt terület egy része maradt. Aki ragaszkodott a földjéhez, annak a falutól messze - kóreában - a Langó-kápolna környékén, Királyhegyes felé adták ki a részét. A téesztagok számára azonban biztosítottak területet, ahol gyökeret termeszthettek. Akik ledolgozták az évi 150 munkanapot, azoknak általában 650 négyszögöles 36 Varga Cziri János (1926) 37 Halász Péter 1975, 29. E korszakról bővebben a hivatkozott műben olvashatunk. 38 KSH. 1960. évi népszámlálás 3. Csongrád megye és Szeged személyi és családi adatai. Budapest, 1962, 208. 220
