Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Gyökértermesztés
Adatok a gazdálkodás változásához deszkalappal összenyomták, és a gúzzsal bekötötték. A vessző végét a gyökér alá húzták. A gúzst fűzfavesszőből készítették, a kötés idején a piacon is árulták 50-100 szálanként. Később gúzs helyett erősebb madzagot használtak, melyet kötőfa, matyi segítségével szorítottak, és kötöttek meg. Miután bekötötték, kivették a székből, a zöldjét megigazították, és zsákkal megdörgölték, hogy tiszta legyen. Ekkor volt készen egy gúzs, melyben 20 kg gyökér volt. Egy este egy család 10-15 gúzst tudott elkészíteni. Az 1960-as évekig a gyökeret csak gúzsba kötve árulták. A novemberi szedést eltárolták. Ezt komrás gyökérnek hívták. A kamrában rónába rakták, gyökérvéggel össze. Egy-egy róna a hely nagyságától függően több méter hosszú is lehetett. Egy-másfél méter magasra rakták. Ezt télen és tavasszal értékesítették. Addig kellett eladni, míg nem ásták a tavaszi gyökeret. A téli tárolás másik fajtája volt, amikor a földjében hagyták a gyökeret. Ha kedvező volt az időjárás, nem volt túl hideg, és nem volt túl nagy a hőingadozás, nem érte különösebb károsodás. Az egér és a hörcsög kártétele volt a legveszélyesebb. A tavasszal fölszedett gyökér elevenebb volt. A tavaszi gyökeret pünkösdig kellett fölásni. A gyökérmagot mindenki maga termelte. Ez nagy titoknak számított, ritkán adtak egymásnak vetőmagot. A magnak való gyökér folyamatosan vékonyodó, nem elágazó szárú, szép, egészséges levelű volt. A kertben, őszi ásásba ültették. Gyökérásóval mély lyukat fúrtak, és abba koronáig tették, melynek a zöldjét kb. 5 cm nagyságra vágták. Ültetés után a földet letaposták, tömörítették. A sortávolság 35-40 cm volt, míg a tőtávolság 25 cm. Az őszi ültetés hátránya volt, hogy télen az egerek megrághatták a gyökér koronáját. A tavasszal ültetett tövek közül viszont sok nem eredt meg. A magasra nőtt szárakat tavasszal fölkarózták, körülkötözték. A földet egész évben tisztán tartották. A fejeket Nagyboldogasszony (augusztus 15.] táján - mikor kezdett a mag peregni - 4-5 cm hosszú szárral vágták le. Ebből a szárból ért be a mag. Napon szárították, majd villával kiverték, kézzel kidörgölték, szitálták és kiszelelték. A jó vetőmag vékony, zöldes színű, kellemes illatú volt. Zacskóban, legtöbbször a padláson fölakasztva tárolták, hogy az egér ne férhessen hozzá. Apátfalván a téeszesítés után a hagyományos gazdálkodás lehetősége megszűnt. Az igavonó állatokat és a gazdasági szerszámokat be kellett szolgáltatni. A lovak 1960-ban még maradtak a gazdáknál, de már a közösben kellett velük dolgozni. Ha a tulajdonos nem ment, küldtek mást, aki hajtotta a lovakat. így inkább mindenki dolgozott a saját fogatával.,, Tavasszal apám menta fogattal a téeszbe búzát boronálni. Egyszer csak a lovak a kocsijárón leálltak, ahol mindig 219
