Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Gyökértermesztés

Adatok a gazdálkodás változásához

7. kép: Vetés, boronálás az ezredfordulón. A szerző felvétele

évekig a makói Kiss Antal féle vetőgépet használták, melyet a helybeli lakatosok készítettek. Vetés után vesszőboronával vagy kishengerrel tömörítették a talajt.

Kelés után, amikor a levél 4-5 cm-es volt, következett az egyelés. Ez rendkívül fárasztó munka volt, és nagy odafigyelést igényelt. A tőtávolság 8 cm lehetett. Ahol egy helyen több tő maradt, ott a fölösleget csikónak nevezték. Az egyelés után két-három héttel következett a kaparás és a csikók kihúzása.

A gyökérföldet rövidnyelű kapával - kaparóval - térdelve vagy hajolva kaparták, lazították a talajt. Ez ugyanolyan nehéz munka volt, mint az egyelés. Férfiak és nők egyaránt végezték. Nyáron már csak kapálni kellett, a gyomoso- dás mértékétől függően. Kapálás előtt tolókapázták, dikkelték. Október végén- november elején ásták a gyökeret. A gyökérásót a helybeli kovácsok készítették kocsi tengelyből. Mintegy 50 cm hosszú, három élű, fokozatosan hegyesedé ásó másik végén egy kb. 10 cm átmérőjű köpű volt, melybe keményfából- legtöbbször akácfából - faragtak nyelet. A köpűt körbevevő vaspánthoz volt erősítve a rugó, melynek iránya állítható volt, attól függően, hogy ki, melyik lábbal nyomta. A gyökérásó összsúlya kb. 30 kilogramm volt. Az ásót a rugó

217