Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Fodor Ferenc: Adatok a paraszti gazdálkodáshoz - Gabonatermesztés
Adatok a gazdálkodás változásához Jánosnak, Szigeti Jánosnak és Mihálynak, Tóth B. Andrásnak magánjáró gépjeik voltak. Ezeket a fölszereléseket 1919-ben a románok elkobozták. Az 1920- as években traktoros gépje volt Farkas (Józsa) Jánosnak, Mátó (Üti) Mihálynak, Széli Sámuelnek, Veréb Mátyásnak, Vígh Györgynek. Az 1930-as években a cséplőgép tulajdonosok száma növekedett. Cséplőgarnitúrát vásárolt: Csikota János, Csikota Mátyás, Farkas Józsa Imre, Kerekes (Burkus) András (2 gép), Kerekes József, Lichter Hugó (2 gép), Macsán László, Mátó (Üti) Mihály, Mátó (Üti) Zoltán, Meleg Mihály, Pintér György, Széli Sámuel, Szigeti Vince, Tóth (Bacsó) András, Vass András, Varga (Cziri) Gergely, Varga (Sinka) András, Veréb Mátyás és Vigh György.17 A magánjáró gőzgépekkel inkább a tanyavilágban jártak csépelni, mert itt nagyobb volt a hely. „Akinek voltak öregjei a faluban és úgy döntött a család, hogy benn csépő'nek, akkor behordtak a faluba." Itt jobban haladt a munka, mert nem kellett annyit húzatni. A gépmunkások is többet kerestek. Az 1940- es évek elején már általában traktorral hajtatták a cséplőgépeket. Apátfalváról még a szomszédos falvakba - Földeákra, Királyhegyesre - is kerültek gépmunkások. A géprész biztos keresetnek számított a helybeli, szegényebb sorsú családok számára. A bandagazdát a géptulajdonos fogadta, aki éveken keresztül szervezte a bandát, mint például Borsos Mihály, Balázs András, Gránási János. Mivel kevés helyen volt annyi gabona, hogy a cséplés egész nap tartott volna, a bandagazda osztotta be, hogy melyik gazda, mikor és kinek ad enni. Ahol nem volt elevátor, ott a szalmát rudasba rakva, rudasfákkal vitték föl a kazalra. A létra alját deszkával szegezték be, hogy le ne csússzon a lábuk. A létrát a kazal emelkedésével följebb-följebb állították. Volt első- és hátsó rudasos. A hátsónak nehezebb dolga volt, mivel magasabbra kellett tartani a rudasfát. A töreklukbaxx a targoncások dolgoztak. Törekluknak nevezték a cséplőgép szalmarázó alatti részét. A töreket (polyvát) targoncával hordták kazalba. A polyvakazal oldalait és az egyik végét szalmakötelekkel dugdosták körbe, hogy az oldala jobban tartson, illetve a jószágok ne tudják könnyen kikezdeni. A tetejét vastagon leszalmázták, majd dróttal lekötötték. A cséplőmunkások részét egy nagyobb hombárral rendelkező munkásnál gyűjtötték, és vasárnaponként osztottak szét. Innen ők talicskával hordták haza, vagy a géptulajdonos saját kocsiján szállította el a munkásainak. A kereset hetente 2-4 q búza volt. 17 Szigeti György 1979, 88. 207
