Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Homokkitermelés
Vízi élet a kormányos hátul rátartott. Az agyagba is bele kellett verni, mert ha a karó kidőlt, és a ladik véletlenül elszabadult, a többi ladikot is elsodorta, ilyenkor két-három csónak is elsüllyedt. A nagy tapasztalattal rendelkező homokosok a karót fogva meg tudták állapítani a homokfajtát, mert a fa feladta a hangot, hogy kavicsos vagy puha-e a homok? Ketten vagy hárman fogtak össze, a testvérrel vagy apával, de nem szomszéddal; ilyen túlzottan nehéz fizikai munka csak egymás iránti bizalommal végezhető. A ladikot ketten pakolták, egyik elöl, a másik hátul szedte, illetve két oldalon, jobbról vagy balról; előfordult, hogy egyiknek jobbról, másiknak balról esett kezére. A csérpákoláshoz erő és ügyesség kellett. A cserpákot belenyomták a homokba, a folyás irányában meghúzták, hogy jól megteljen homokkal. Sodrás ellen sokkal nehezebb lett volna a csérpákolás, sőt a merigetőbe alig maradt volna homok. A víz színéig könnyű volt fölhúzni, de onnan kiemelni és belefordítani a ladikba már nagy izomerőt igényelt. A ladiknak volt egy íve, úgy megpakolták, hogy középütt az oldala majdcsak szintben volt a vízzel. Ha hirtelen nagy szél támadt, és hosszába belefújt a Marosba, akkor már dúrták ki a homokot, mert ilyenkor igencsak fölfordult a ladik. Amikor a veszély elkerülhetetlenek látszott, mindketten a ladik egyik oldalába ugrottak, mert ha így merült el, a homok egy részét kimosta belőle a víz, így könnyebb volt az elsüllyedt hajót kiemelni. Különben a víz alatt kellett belőle a homokot kikotorni. Minden homokosnak külön volt följárója és kirakodóhelye. A ladikból jó két méter magasan kialakított placcra hányták föl lapáttal a homokot. Ha hárman dolgoztak, két ladikosból és egy talicskásból állt a csapat. A talicskás, tajics- kás a piacéról tolta föl a homokot a lerakóhelyre. 1946-tól áttértek a kubikos talicska használatára. A fuvarosok prizmába rakva vették át a homokot. A prizma egy méter magas volt. Beleszúrtak egy vasból készült méterest, és a tetejét kétméteres léccel lesimították, az oldalát 45 fokos szögben alakították ki. A prizma mérése derékon, vagyis fél méter magasan történt. Ha itt a szélessége négy méter volt, a hossza tíz, az negyven köbmétert tett ki. Nyáron jobban kerestek, mert sekélyebb vízből nagyobb mennyiséget tudtak kitermelni. A zátony víz alatti magasabb részét tetéjnek nevezték, azt követő hirtelen mélyedést hablónak. Ilyenkor előfordult, hogy beleálltak a vízbe, a tetéjre, és úgy csérpákoltak. A homokosok reggel ötkor indultak munkába, naplementéig dolgoztak. Reggeli előtti teljesítmény egy ladik homok volt. Akkor szalonnát sütöttek, délig kettőt fordultak. A feleség vitte az ebédet, mert minden nap főtt ételt ettek. 19
