Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Homokkitermelés
Tóth Ferenc Azután leheveredtek, egy vagy másfél órányit aludtak. Délután megint kettőt fordultak. A napi teljesítmény két homokosnak öt forduló, vagyis tíz köbméter homok volt. Minden forduló után lejjebb kellett állniuk. A karót felszedték, és arrébb szúrták. Munka végeztével tisztán hagyták ott a ladikot. A homokozás addig tartott, míg a jég a Maroson be nem állt. Sokszor a cserpák nyelére ráfagyott a víz. Nyáron fekete klott gatyában dolgoztak, mégis ömlött róluk az izzadtság; hidegben, amilyen ruha volt, mondjuk bársony nadrág. Akkoriban gumicsizmát nem forgalmaztak. A jó bőrcsizma nem ázott át,ferkóo!ajjal vagy katonazsírral kenték. Télire a ladikot fölhúzták a partra, legtöbben haza is vitték, és fölfordítva tárolták. A tavasz ladikjavítással kezdődött. Az elvékonyodott deszkarészeket kicserélték, a toldást csak burkonytól burkonyig eszközölhették. A kavicsos homokot erős vízsodrásnál találták. Fölmentek Bökénybe, a Káposztáshoz, ott ugyanis nagyobb volt a folyása a víznek. Följártak öt-hét km-re is, a Kismiska szigethez. Réstálásához nagyméretű kéregrostát használtak, amelyet a makói piacon vásároltak. Egyikőjük csérpákolt, és öntötte a réstába, másikuk a ladikra keresztbe tett deszkán ülve, a Marosba tartva rázta, riszálta a réstát, míg a víz ki nem mosta belőle a homokot. A réstált kavicsot öntötték a ladikba. A résta kérgén a kéznek fogantyú volt vágva, ezt meggumizták, hogy ne törje föl a tenyerüket. Váltották egymást. Réstált kavicsból két ember egész napi munkával egy ladiknyit tudott kitermelni. Ezt jól megfizették, ketten egy mázsa búza árát kapták érte. A kavicsot fél méter magas prizmába rakták. A marosi homok forgalmazásának első konjunktúrája az 1879. évi nagy szegedi árvíz után bontakozott ki. Szegedi hajósok a nyári alacsony vízálláskor főleg a partra lerakodott homokot hordták el. Pallót fektettek a hajóra, és talicskával pakoltak. Máskor a víz által épített homokporondot hordták el. Eredetileg a homokot hajón szállították Szegedre, és onnan nagyobb uszályokon vitték messzi tájakra. 1883-tól a vasúti szállítás is elterjedt. Az állomáshoz vaskos kerekű, erős tengelyű homokszállító kocsikkal hordták ezt a súlyos építőanyagot. A hátsó tengely fölött volt a Zemplén, elsőnél a förgettyű. Ezekbe volt becsapolva jobbról és balról a két-két rakonca, ami a kocsioldal deszkáit tartotta. A rakoncákat lánccal is összekapcsolták. A két col vastagságú deszkák végein lekerekített fülek voltak, a kalodát elől és hátul súber zárta. A súber deszkáit két függőleges rigli fogta össze, ez fölül kerek fogantyúban végződött. A homokszállító kocsik egy vagy másfél köbméteresek voltak. Minden kocsinak naponta tízszer kellett fordulni, mert egy vagonba tíz köbméter homokot rakhattak. Lepakoláskor a 20
