Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Társadalom és családélet - Markos Gyöngyi: Az apátfalvi gyermek - Csecsemőkor

Markos Gyöngyi

Piros vérit ne szídd,

Szálkás húsát ne szaggasd,

Eredj a pokolnak mélységes fenekire,

Maradj ott örökre!"19

Ma is emlékeznek még a következő imára, amit szintén szemmel megvert

gyermek gyógyításakor mondtak:

Szív szerette, szem megverte Nagyobb az Isten igéje,

Mint az ember szeretete.

Ennek a kisdednek senki szeme ne árthasson,

Ártson a fekete főd négy sarkának!

Keresztelő

A gyermek születését a bába és a szülő is jelentette az anyakönyvi hivatalban. A bába vezette a szülések jegyzőkönyvét, ahova feljegyzésre került a születési időn kívül a szülők és a keresztszülők neve is.

Ha egy gyermek születésekor nagyon gyenge volt, betegen jött a világra, akkor a bába azonnal megkeresztelte. Ez volt a bábakeresztség vagy szükségkeresztelő, amire azért került sor, mert kereszteletlen gyereket nem temetett el a pap. A keresztelői szertartást régen minél hamarabb igyekeztek megtartani, hogy minél előbb megszabaduljon a gyermek a pogányság tói, s ezzel kevesebb veszélynek legyen kitéve. A keresztelő időpontja ma már rendkívül változó. A keresztszülői tisztséget mind rokon, mind jó barát elláthatta, leggyakoribb azonban a testvér volt.

A keresztelőre, ahogy Apátfalván mondják: körösztölőre, a keresztanya és a bábaasszony ment, az irányító szerepet a bába töltötte be. Elinduláskor a keresztanya azt mondta: „Pogányt viszünk, majd körösztény báránykát hozunk."

A keresztelőn gyakorolt szokáscselekvések részét képezik a születés körüli időszak szokásainak, amelyekkel a gyermek kedvező tulajdonságait, sorsát igyekeztek befolyásolni. Ezek közt általános volt a hazaérkezést követő néhány cselekedet. "Mikor a keresztanyja meghozta a gyereket a keresztelőről, mielőtt a szoba közepére a pólyájába letette a földre, ezt mondta: »Pogányt vittünk,

19 Polner Zoltán 1985, 9.

148