Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Társadalom és családélet - Juhász Antal: A falu társadalma - Családi munkamegosztás, külső munkaerő alkalmazása

A falu társadalma

részesedés az 1930-as években 9-10. részre emelkedett. Sok földnélküli és 1-2 holdas törpebirtokos aratáson és csépléskor kereste meg családjának az évi kenyérre valót, vagy legalább annak jórészét.

Éves cselédet vagy bérest módos gazdák fogadtak és olyan kisebb gazdák, akik sok nagyjószágot tartottak és nem volt munkára fogható legényfiuk, illetve maguk nem akartak a jószággal „vergődni”. A bérestartást tehát nem lehet birtokhatárhoz kötni: 25-30 holdon felüli gazdaságban általában már szükség volt béresre, de akadtak 15-20 holdas bérestartó gazdák is. Béresnek sokgyermekes szegényparaszt szegődtette el 16-18 éves legényfiát. Számára a cselédélet a libapásztorsággal és a kanászsággal kezdődött. Miután a hat osztályos elemi népiskolát kijárta, előbb kisbéresnek szegődött a szegényember gyermeke.

A béresfogadás Szilveszter estéjén, a Takács-kocsmában történt. „Hálaadás” után már sötétedett, amikor a kocsma két termében: az ivóban és a táncteremben gyülekeztek, asztalhoz ültek a gazdák és a béreslegények. A gazda odahívta az ismerős legényt. „No mögfogadlak, ha mög tudunk egyezni. Ennyit adok... Számold ki, gondold mög!' - A legény is ismerte a gazdát, tudta, milyen bánásmódra, élelmezésre számíthat, mennyi lesz a kereset. Ha megegyeztek, a gazda bort hozatott: „Igyuk mög rá az áldomást!” - Ittak, megállapodtak, mikor áll helyre a béres: újév után vagy pár nappal később. Előfordult, hogy a sok jószágot tartó gazda megkérte a bérest: „Gyere már ki [a tanyára], majd később kiadom..." Ha nem tudtak megegyezni, másik alku kezdődött. Volt úgy, hogy a gazda másnap fölkereste a bérest, és ha még nem ígérkezett el, ráígért az előző napi bérére.

A béres a gazda állatait gondozta: lovakat, teheneket, borjúkat, ökröket, disznókat és minden gazdasági munkát végzett, szántás-vetéstől hordásig és kukoricaszedésig. Az istállóban aludt deszkából ácsolt, szalmával vagy szalmazsákkal bélelt priccsen. A gazda családjával egy asztalnál evett, családtagnak tekintették. Több helyen rábízták a kamra kulcsát, hogy ha nap közben megéhezik, egyen. Egyik virilista gazdánál a gazda legényfia együtt hordta ki az istállóból az almot (szalmás trágyát] a béressel. „Mikora mindönnapos iskolát bevégeztem, aztán vótam először béres Matyó Andrásnál, két évben is. A jószággal jártam, volt három lova, három marhája, sok disznó. Nyáron a tallóra jártam, ősszel a kukoricafődre [legeltetni]. Negyvenben Veréb József gazdánál voltam, negyvenegyben Balogh Istvánnál Makón. Kérdözte: - »Jártam-e már bálban?« Mondtam: - »Még nem.« Nem is járhattam. Tizenhat éves vótam, a csendőrök hazaküldtek vóna... Negyvenkettőben Baka Gáró Józsefnél szógáltam. Ott mán

133