Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 72 időrendi következtetésére magyarázatot nem ad.309 Úgy tűnik, hogy kevéssé alátámasztott, de mégis széles körben elterjedt nézet, a metélt mázas áru használatának megszűnését a 16. század végére tenni. Például a budai anyag felső kronológiai határát is eszerint adatolták.310 Kétségtelen tény, hogy a közzétett jelentős mennyiségű 17-18. századi leletegyütesekben nem igen találkozunk ilyen típusú kerámiával, de ez önmagában még aligha bizonyíték a kerámiafajta 17. századi használatának hiányára. Utalhat annak visszaszorulására, összefüggésbe hozható az ásatási anyagok feldolgozatlanságával, a régi ásatási leletek rétegtani megfigyeléseinek pontatlanságával. A szendrői és az ónodi leletek alapján úgy tűnik, hogy egyes metélt mázas cserépedények, leginkább a barna-zöld mázzal készítettek, megélik a 17. század utolsó negyedét, bár használatuk visszaszorul.311 A vásárhelyi kerámiatöredékek, igaz stratigráfiájuk némileg bizonytalan, megerősítik a 17. század végi használat lehetőségét, míg mennyiségük a használat visszaszorulását. A vásárhelyi anyag metélt mázas árui, mennyiségi előfordulásukat tekintve, inkább kivételesek. A technikai kivitel, az alkalmazott díszítmények alapján ezek a termékek a kései körhöz kapcsolhatók. Használatuk arra az időszakra esett, amikor a metélt mázas áru már kevésbé hordozott társadalmi jelleget. Kronológiai szempontból lényeges, hogy a vásárhelyi metélt mázas áru között nem találtunk példát a vegyes mázas eljárásra, és hiányoztak a bonyolultabb szerkesztési elvet követő karcolt motívumok, a szalagos és domborított applikációk, illetve a budai műhelyekre jellemző ólom- és ónmázzal fedett mezők egy tárgyon való alkalmazása.312 E kevés töredék alapján egyelőre hipotézisnek tekinthető a metélt mázas kerámia 17. század végi általános dél-alföldi használata, az állítás igazolására további adatok szükségesek. Minden messzemenő következtetéstől tartózkodva jegyezem meg, a vásárhelyi népi kerámia egyik meghatározó és a központot jellemző díszítőtechnikája éppen a sárgásbarna és zöld színű mázfoltozás, a karcolt motívumok egyidejű felvitele. Bár az eredet kérdéses, a mintakincs és a technika kora újkori öröksége ilyen formán tetten érhető. A leletegyüttes díszedényeinek meghatározó csoportját a máz alá írókával festett mintájú tálak és tányérok képviselik (20. ábra). A Bocskai utcai leletegyüttes tálasedényeinek 67%-át (19. ábra), míg az ótemplomi anyag 55%-át teszik ki (18. ábra). Anyagukban halványvörösre, fehérre vagy világosbarnára égetettek. Az edényeket a színre festést követően zsengélték, majd ezután mázzal vonták be, és másodszor is - már magasabb hőfokon - kiégették (mázra égették). Az ótemplomi anyagban találtunk egy zsengéit táltöredéket, amelyen az írókával felvitt motívumot megfestve az edényt kiégették, de a mázbevonat már nem került fel 309 KALMÁR 1959,33. 310 í. MELIS 1984, 218; BERTALANNÉ 1998, 212. 311 TOMKA 2005, 35-36. 312 VOIT 1954.a, 113-122; VOIT- HOLL 1956, 73-150; HOLL 2001; 2002; í. MELIS 1984; BERTALANNÉ 1998; KALMÁR 1959.
