Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Vászonfazék, festett tányér, kormos kanta
43 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN Felületátalakítás Alákarcolás, Sgraffitotechnika Festés, színhatások Csiszolás, sikálás Domborműves, rátétes dísz Mélyített dísz Áttört dísz csíkozás Csíkozás Tarkázás Omamentális festés abroncs rovátkolás zsinórozás holdas írókázott csíkozás fröcskölt, rázott sávozás márványozás gomb gerezdelés fésűs minta folyatott dísz csapkodott dísz ecsettel festett kézzel formált és préselt rátét ujj benyomás omamentális vonalas minta löttyös dísz írókával és ecsettel festett pecsételés (ciffázófa, henger) kikapart felület ruggatott fésűs minta mélyen vésett minta spongyás szurkált dísz pöttyös (írókával) karcolás cirkolás sablon 5. ábra j Díszítőtechnikai eljárások a népi kerámián A felületátalakító díszítmény lehet csiszolt, domborműves vagy mélyített. A csiszolás lényege, hogy a már bőrkemény állapotú, nyers edény felületét olajjal bekenték, kaviccsal simították, majd ezt követően égették ki. Vörös és fekete edényeken egyaránt alkalmazták, attól függően, hogy az égetés reduktív vagy oxidativ környezetben történt. A sikált felület ily módon sima és fényes lett. A domborműves díszítmény több változatban készült; lehetett ujjbenyomásos, bevagdalt vagy bepecsételt, vízszintesen körbefutó abroncs, amely az edényfal megerősítését szolgálta, lehetett függőleges irányú léc, mintázott és préselt rátét, esetleg gomb. A díszítőtechnika harmadik csoportja a mélyített díszítmények. Összetett mintacsoport, számos formája ismert: a rovátkolás, vízszintes és ferde irányban, a gerezdelés, az ujj-, vagy a pecsétlőhengeres benyomás, a fésűs minta, a szurkált
