Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN 28 századi háztartásokban az összes edénytípus közül a fatányérból használtak legtöbbet.117 118 A 18. századi szegedi és vásárhelyi hagyatékokban a cserépből készült edények sorában - a tálakon és tányérokon kívül - a korsót és a nyeles tepsitm említik név szerint.119 Feltűnő, hogy egyes edények hiányoznak a hagyatéki leltárakból. így például a fedő, a kancsó vagy a pohár egyetlen átnézett 18. századi leltárban sem bukkan fel, ami természetesen nem jelenti azok korabeli hiányát.120 A 18. századi hagyatéki leltárak és vagyonösszeírások a konyhai edények megnevezésén, darabszámán, anyagán és állapotán túl másról nem igen informálnak. Kivételes esetben találunk utalást az edények tárolási helyére vonatkozóan. Rendszerint a bútorzat összeírását tartalmazó részletekhez kötődően fordulnak elő a házban festett fogas két darab, azokon cserépedények,121 a konyhában egy kis tányéros almárijom'22 megjelölésben. Mint minden forráscsoportnál, ezúttal is szem előtt kell tartanunk a készítés célzatát. Nyilvánvalóan nem képesek mindenre kiterjedő részletességgel tájékoztatni, de nem is feladatuk a korabeli háztartások eszközanyagának teljes körű összeírása és bemutatása. A konyhaedény-készletek eredeti összetételére vonatkozóan legfőbb csak általános információkat tartalmaznak. Ráadásul, a készítés célján túl, az összeíró személye és alapossága szubjektív módon is befolyásolta a lajstromok jellegét és tartalmát. Mindezzel nem az inventáriumok történeti forrásértékét kívánjuk kisebbíteni, csak a messzemenő gondolattársításoktól igyekszem távol maradni. A harmadik meghatározó, a kora újkori edénymüvességről informáló források, a piaci árszabások, a Imitációk. Az árszabások, történeti forrásértékére, a kézművesség írott és tárgyi emlékeinek együttes vizsgálatában, valamint a különböző mesterségek és a háziipar bizonyos területeinek feltárásában játszott szerepére, a néprajzi kutatás már az 1930-as években felfigyelt. Györffy István cifraszűrről írott munkájában, majd Kresz Mária a kerámia-, Gáborján Alice és Domonkos Ottó a viseletkutatás, valamint Takács Lajos a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos vizsgálataiban használta széleskörűen e forráscsoportot.123 Az első Imitációkat, a 15. században, országos hatáskörű szervek adták ki. Ezek ideiglenesen, egy-egy területre és konkrét rendelkezésre vonatkozóan, pél117 VIDA 2003, 79. 118 A nyeles tepsi kifejezés mögött a régészeti edényanyag nyeles serpenyője sejthető. 119 Zsíros János Árvái jószágainak felbetsültetése (1795) (HML Becsti 22-23 .p.); Kún Mihály özvegye Szász Panna, és Kún Mihály Árvái között tett Amicabilis az osztozásban (1742) (HML Test. I. 14-15.p.); Kongó Mihály házbeli ingóságainak leltára (1795) (HML Becsti 43-44.p.). 120 Érdekességként jegyzem meg, hogy egy 19. század elejéről ránk maradt leltárban (Özvegy Kóti Istvánná vagyonának leltára, 1802) bár tételesen szerepel a felsorolásban 1 db cserép pohár, 7 darab kantsó, 13 darab tányér, 28 darab tál, 2 darab kulats és 15 darab cserépfedő, de ugyanez a leltár egyetlen cserép vagy más anyagból készült fazekat sem említ (HML Becsüjegyzék 164-169.p.). 121 Baranyi Mihályné (1782) végrendelete (HML Test. I. 282-283.) 122 Panin György (1790) inventáriuma (CSML Szeged város tanácsi iratai számozott irat: 1790. 1015.) 123 DOMONKOS 1991, 707.
